Amikor lenyel egy földimogyorót, az először nem érintkezik a hasüreggel, az emésztőnyálkahártyával vagy a hasnyálmirigy levével. Ehelyett először a szájon halad át, ahol megrágják és összekeverik a nyállal. A nyál segít a földimogyoró kisebb darabokra bontásában, és megkönnyíti a lenyelést. A földimogyoró ezután lefelé halad a nyelőcsőben, egy izmos csőben, amely összeköti a szájat a gyomorral. A nyelőcső egy sor akaratlan izom-összehúzódást, úgynevezett perisztaltikát használ, hogy a földimogyorót lefelé mozgassa. Amint a földimogyoró eléri a gyomrot, összekeveredik gyomorsavval és enzimekkel, amelyek tovább bontják. A földimogyoró ezután áthalad a pylorus szelepen, egy izmos záróizomon, amely szabályozza a tápláléknak a gyomorból a vékonybélbe való áthaladását. A vékonybélben a földimogyorót tovább bontják a hasnyálmirigyből származó enzimek és az epe a májból. A földimogyoró tápanyagai a vékonybél falain keresztül felszívódnak a véráramba. A földimogyoró minden maradék salakanyaga a vastagbélbe kerül, ahol végül kiürül a szervezetből.
