Egészség és a Betegség
Bőséges elérhetőség: A szarvasmarhák széles körben elérhetőek a kereskedelmi állattenyésztés számára, így az inzulin hasnyálmirigyből történő kinyerése megvalósítható és praktikus lehetőség. A szarvasmarha hasnyálmirigyének kínálata a többi potenciális forráshoz képest elegendő volt a növekvő inzulinigény kielégítésére.
Kivonási módszerek: Az inzulinkivonás korai módszerei hatékonyabbak és beváltak voltak a szarvasmarha hasnyálmirigyében. A kutatók sikeres technikákat fejlesztettek ki az inzulin hatékony izolálására és tisztítására a szarvasmarha hasnyálmirigyéből.
Strukturális hasonlóság: A szarvasmarha inzulin szerkezete nagyon hasonlít a humán inzulin szerkezetére. Mindkettő két polipeptidláncból áll, A-ból és B-ből, amelyeket diszulfidkötések kapcsolnak össze. Ez a hasonlóság lehetővé tette a szarvasmarha-inzulin terápiás alkalmazását olyan cukorbetegeknél, akiknél nem jelentkeztek jelentős fajspecifikus immunreakciók.
Alacsonyabb immunválasz: Az egyéb állati forrásokból, például sertés hasnyálmirigyből származó inzulinhoz képest a szarvasmarha-inzulin általában alacsonyabb immunreakciót vált ki humán recipiensekben. Néhány beteg kezdeti immunválaszt tapasztalt, de sok esetben az immunrendszer idővel toleránssá válik.
Az utóbbi években azonban a szintetikus humán inzulin felfedezése az 1970-es években és a rekombináns DNS-technológia fejlesztése a genetikailag módosított humán inzulin elérhetővé tételéhez vezetett. A csökkent immunreakciók és a humán fiziológiához való jobb ragaszkodás lehetősége miatt a humán inzulin előtérbe és dominanciára tett szert, és végül felváltotta a szarvasmarha-inzulint, mint a cukorbetegség inzulinterápia elsődleges forrását.