Az 1918–1920-as spanyolnátha-járvány elsősorban légúti cseppecskék útján terjedt, amelyek akkor keletkeztek, amikor a fertőzött személy köhögött, tüsszentett vagy beszélt. A fertőzött egyénnel való szoros kapcsolat, például egy háztartásban élő vagy zsúfolt helyeken való interakció növeli a fertőzés kockázatát.
