A fejtartó rendszer a következőképpen működött:
* A gyarmatokra bevándorolt egyének bizonyos mennyiségű földet kaptak maguknak.
* További földterületet is kaptak minden egyes magukkal hozott személy után, beleértve a családtagokat, a szolgákat és a munkásokat.
* Az odaítélt földterület nagysága kolóniánként változott, de jellemzően 50 és 100 hektár között mozgott személyenként.
* Egyes esetekben a fejléceket meg lehet vásárolni és eladni, lehetővé téve az egyének számára, hogy nagy mennyiségű földet halmozzanak fel.
A fejtartó rendszer fontos tényező volt az amerikai gyarmatok fejlődésében. Segített bevándorlókat vonzani a gyarmatokra, és arra ösztönözte őket, hogy letelepedjenek és fektessenek be a földbe. A rendszer a gyarmatokon sokszínűbb társadalom kialakítását is segítette, hiszen különböző országokból és hátterű embereket hozott össze.
A 19. században végül felszámolták a fejes rendszert, ahogy a kolóniák egyre jobban megtelepedtek, és csökkent a további földek iránti igény. Ugyanakkor jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok fejlődésének alakításában.