Az izomösszehúzódás folyamata több fehérje kölcsönhatását foglalja magában az izomrostokon belül. Amikor egy idegimpulzus eléri az izmot, kalciumionok felszabadulását idézi elő a szarkoplazmatikus retikulumból, az izom belső kalciumtároló helyéről. Ezek a kalciumionok a troponinnak és tropomiozinnak nevezett specifikus fehérjékhez kötődnek, amelyek szabályozzák a hozzáférést az aktin filamentumokon lévő miozinkötő helyekhez.
A kalciumionok troponinhoz és tropomiozinhoz való kötődése konformációs változást vált ki az aktin filamentumban, feltárva a miozinkötő helyeket. A miozinfejek, amelyek a miozin fehérje részét képezik, az aktin filamentumokon ezekhez a szabaddá vált helyekhez kötődnek, kereszthidakat képezve. Ezek a kereszthidak erőt generálnak az erőlökés néven ismert mechanizmuson keresztül, amely magában foglalja a miozin fej megdöntését és az aktin filamentumnak a szarkomér közepe felé történő húzását, amely az izomösszehúzódás alapegysége.
Ezeknek a kereszthidaknak az ismételt kialakulása és törése, valamint az aktin és a miozin filamentumok egymás mellett elcsúszása az izomrostok megrövidülését eredményezi, ami végső soron csontmozgáshoz vezet. Az izom relaxációja akkor következik be, amikor az idegimpulzus leáll, ami a kalciumion-koncentráció csökkenéséhez vezet, ami a miozinfejek leválását okozza az aktinszálakról, lehetővé téve az izom visszatérését a nyugalmi hosszába.
Összefoglalva, az izomösszehúzódás kalciumionok, troponin, tropomiozin, aktin és miozin fehérjék kölcsönhatásával jár, ami kereszthidak kialakulásához és a filamentumok egymás mellett elcsúszásához vezet. Ez a folyamat olyan erőt hoz létre, amely lerövidíti az izomrostokat, és mozgásra készteti a csontokat, lehetővé téve a különböző típusú testmozgásokat.