1. A csigolyatest hiánya:A tipikus csigolyákkal ellentétben az atlaszból hiányzik a hagyományos csigolyatest. Ehelyett egy elülső és egy hátsó ívből áll, amelyek két oldalsó tömegben találkoznak.
2. Foramen Magnum:Az atlasz csigolyán van egy nagy nyílás, amelyet foramen magnum néven ismerünk. Ez a foramen lehetővé teszi, hogy a gerincvelő áthaladjon és csatlakozzon az agyhoz. A foramen magnum nagyobb az atlaszban, mint a többi nyaki csigolyánál, hogy alkalmazkodjon az idegi struktúrák áthaladásához.
3. Egyedülálló artikuláció a koponyával:Az atlasz csigolya két ponton artikulálódik a koponyával. A felső felületén található két felső ízületi oldal kapcsolódik a koponya nyakszirti kondylusaihoz, lehetővé téve a fejmozgások széles skáláját, beleértve a bólogatást (hajlítás és nyújtás) és bizonyos oldalirányú forgatást.
4. Artikuláció a tengelycsigolyával:Az atlaszcsigolya az alatta lévő tengelycsigolyával (C2) artikulálódik az alsó felületén lévő két alsó ízületi oldalon keresztül. Ez az atlantoaxiális ízületnek nevezett ízület lehetővé teszi a fej egyik oldalról a másikra történő forgatását.
5. Keresztirányú folyamatok és üregek:Az atlasz csigolyának van egy pár keresztirányú folyamata, amelyek oldalirányban nyúlnak ki. Ezek a folyamatok keresztirányú lyukakként ismert lyukakat tartalmaznak. A csigolya artériák, amelyek az agyat vérrel látják el, áthaladnak ezeken a nyílásokon.
6. Támogató szerep:Egyedülálló szerkezete ellenére az atlasz csigolya döntő szerepet játszik a fej súlyának tartásában és mozgásának lehetővé tételében. Védelmet nyújt a gerincvelő felső nyaki részének is.
Különleges anatómiai jellemzői és funkcionális jelentősége miatt az atlasz csigolyát általában "masszív csigolyának" vagy "első nyakcsigolyának" nevezik. Egyedülálló szerkezete lehetővé teszi a nélkülözhetetlen fejmozgásokat, miközben biztosítja a létfontosságú neurológiai struktúrák védelmét.