Mediális és oldalsó epikondilok:
A hosszú csontok, mint például a felkarcsont (felkarcsont) és a combcsont (combcsont), mind mediális, mind laterális epicondylusokkal rendelkeznek.
Humeral epicondyles:
A humerusnak van egy mediális epicondylusa és egy laterális epicondylusa a disztális végén.
1. Humerusz mediális epikondiusa: A könyök belső oldalán található, elsősorban az alkar hajlító izmainak rögzítési helyeként szolgál.
2. Humerus oldalsó epikondiusa: A könyök külső oldalán található, és rögzítési helyként szolgál az alkar extensor izmainak.
Femoralis epicondyles:
A combcsontnak két epicondylusa van, mindkettő a disztális végén található.
1. A combcsont középső epikondilusa: A térdízület belső oldalán helyezkedik el, elsősorban a térd stabilitásához járul hozzá.
2. A combcsont oldalsó epikondilusa: A térdízület külső részén található, és különféle lábizmok rögzítési helyeként működik.
Klinikai jelentősége:
Az epicondylusok klinikailag fontosak az izmok és inak rögzítésének helyeiként. Az epicondylusokat érintő sérülések, különösen a könyök régióban (teniszkönyök és golfozó könyök), gyakoriak bizonyos sportágak és ismétlődő manuális tevékenységek során. A csontos kiemelkedések körüli fájdalom és érzékenység a környező struktúrák, például inak vagy szalagok károsodására utalhat, és orvosi ellátást igényel.
Összefoglalva, az epicondylusok csontos kiemelkedések a hosszú csontok távolabbi végén, amelyek rögzítési helyeket biztosítanak az izmok és szalagok számára. A humerus és a combcsont mediális és laterális epicondylusai kiemelkedő példák, amelyek specifikus klinikai jelentőséggel bírnak olyan állapotokban, mint a teniszkönyök és a golfozó könyök. E csontos tereptárgyak anatómiájának és funkcióinak megértése segít a különböző mozgásszervi betegségek pontos diagnosztizálásában és kezelésében.