A reakció súlyossága a jelenlévő antitestek számától, valamint az antitestek és az antigének közötti kötődés erősségétől függ. Egyes esetekben kis számú antitest csak enyhe agglutinációt okozhat, míg más esetekben nagyszámú antitest a vörösvértestek teljes pusztulását okozhatja.
Az antitestek által közvetített vörösvértest-pusztulás leggyakoribb típusát hemolitikus anémiának nevezik. A hemolitikus vérszegénységet számos tényező okozhatja, beleértve az autoimmun betegségeket, fertőzéseket és bizonyos gyógyszereket. Autoimmun hemolitikus anémia esetén a szervezet immunrendszere olyan antitesteket termel, amelyek megtámadják saját vörösvérsejtjeit. Fertőző hemolitikus anémia esetén a fertőzésre adott válaszként antitestek képződnek, és ezek az antitestek keresztreakcióba léphetnek a vörösvértestekkel. Bizonyos gyógyszerek, például a penicillin és a cefalosporinok szintén kötődhetnek a vörösvértestekhez, és hemolitikus anémiát okozhatnak.
A hemolitikus anémia tünetei közé tartozik a fáradtság, gyengeség, sápadt bőr, légszomj és sárgaság. Súlyos esetekben a hemolitikus anémia végzetes lehet. A hemolitikus anémia kezelése általában magában foglalja az antitest-termelés okának leállítását, például fertőzések kezelését vagy gyógyszeres kezelés leállítását. Egyes esetekben vérátömlesztésre lehet szükség az elpusztult vörösvértestek pótlására.