Egészség és a Betegség
Íme néhány szempont, amelyeket figyelembe kell venni, amikor párásítót választanak az asztmában szenvedők számára:
- Párásító típusa: A párásítóknak három fő típusa van:párologtató, ultrahangos és gőz. Az evaporatív párásítók ventilátorral fújják át a levegőt a vízzel átitatott szűrőn, ami nedvességet bocsát ki a levegőbe. Az ultrahangos párásítók rezgő membrán segítségével finom vízködöt hoznak létre, a gőzpárásítók pedig felmelegítik a vizet, hogy gőzt hozzanak létre. Az ultrahangos párásítók általában a legjobb választás az asztmában szenvedők számára, mert hűvös párát termelnek.
- Ködkimenet: A párásító ködteljesítményét gallon per óra (GPH) mértékegységben mérik. Minél magasabb a GPH, annál több nedvességet bocsáthat ki a párásító a levegőbe. Hálószobába jellemzően elegendő egy 1-2 GPH párateljesítményű párásító.
- Tartálykapacitás: A párásító tartály kapacitását gallonban mérik. Minél nagyobb a tartály kapacitása, annál ritkábban kell újratöltenie a párásítót. Hálószobához általában elegendő egy 1 gallon űrtartalmú párásító.
- Zajszint: A párásító zajszintjét decibelben (dB) mérik. Minél alacsonyabb a dB, annál halkabb a párásító. Hálószobába jellemzően a 40 dB-nél kisebb zajszintű párásító az ideális.
- Jellemzők: Egyes párásítók további funkciókkal is rendelkeznek, például beépített nedvességmérővel, időzítővel és távirányítóval. Ezek a funkciók hasznosak lehetnek, de nem nélkülözhetetlenek.
Ha párásítót használ asztma kezelésére, fontos, hogy tisztán és penésztől mentes legyen. A párásítót is ürítse ki és töltse fel friss vízzel minden nap.