A makrofágok elhelyezésének fő lépései a következők:
1. Polarizáció és aktiválás:A makrofágok fenotípusos változásokon mennek keresztül különböző környezeti jelzésekre reagálva. Gyulladás vagy szövetkárosodás során a makrofágok specifikus aktivációs állapotokba polarizálódhatnak, mint például az M1 vagy M2, amelyek befolyásolják migrációs viselkedésüket és a vándorlási tulajdonságaikat.
2. Receptor expresszió:Az aktivált makrofágok különböző felszíni receptorokat és adhéziós molekulákat expresszálnak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felismerjék és kölcsönhatásba léphessenek az endothelsejteken és az extracelluláris mátrix komponenseken lévő specifikus ligandumokkal. Ezek a receptorok közé tartoznak a kemokin receptorok, az integrinek és a scavenger receptorok.
3. Kemokin és citokin jelzés:A sérült vagy gyulladt szövetekből felszabaduló kemokinek és más gyulladásos mediátorok olyan jelekként működnek, amelyek makrofágokat vonzanak a helyre. A kemokinek a makrofágokon lévő megfelelő kemokin receptorokhoz kötődnek, intracelluláris jelátviteli kaszkádokat indítva el, amelyek elősegítik migrációjukat és beszivárgásukat.
4. Adhézió és transzmigráció:A makrofágok a gyulladás vagy sérülés helyén tapadnak az endothel sejtekhez adhéziós molekulák, például integrinek, szelektinek és immunglobulin szupercsalád tagjainak kölcsönhatása révén. Ez az adhézió lehetővé teszi a makrofágok átvándorlását az endotéliumon keresztül és a szövetbe való bejutást.
5. Extravasatio és szöveti infiltráció:Miután a makrofágok az endotéliumon keresztül átvándorolnak, a kemoattraktáns gradienseket követve és a szövetben rezidens sejtekből érkező jelekre reagálva a környező szövetekbe költöznek. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a makrofágok elérjék azt a helyet, ahol funkcióik ellátásához szükségük van rájuk.
A makrofág-homing révén a szervezet biztosítja a makrofágok időbeni és célzott eljuttatását a fertőzés, gyulladás vagy szövetkárosodás helyére. Ez a folyamat elengedhetetlen az immunrendszer felügyeletéhez, a szövetek helyreállításához és a szöveti homeosztázis fenntartásához. A diszregulált makrofág-homing hozzájárulhat krónikus gyulladásos betegségekhez, károsodott sebgyógyuláshoz és immunhiányokhoz. A makrofág-homing mechanizmusainak és szabályozásának megértése kulcsfontosságú a makrofágok működésének modulálására és a szövetek helyreállítási folyamatainak javítására irányuló terápiás stratégiák kidolgozásához.