1. Tüdőartériák:Az oxigénhiányos vér a szív jobb kamrájából a pulmonalis artériákon keresztül a tüdőbe pumpálódik. A pulmonalis artériák kisebb arteriolákra, majd kapillárisokra ágaznak szét, és sűrű hálózatot alkotnak a tüdőszöveten belül.
2. Kapilláriscsere:A kapillárisokon belül a vér szorosan érintkezik az alveolusokkal, amelyek kis légzsákok a tüdőben. Az alveolusokból az oxigén a kapillárisokba, míg a szén-dioxid a kapillárisokból az alveolusokba diffundál. Ez a gázcsere folyamat passzívan megy végbe az oxigén és a szén-dioxid koncentráció-gradiensének köszönhetően.
3. Tüdővénák:Miután a kapillárisokban lévő vér oxigénnel telített, és szén-dioxidot szabadít fel, az a tüdővénákon keresztül távozik a tüdőből. A tüdővénák egyesülve nagyobb ereket képeznek, végül a szív bal pitvarához vezetnek.
4. A vér oxigénellátása:A bal pitvarba visszatérő oxigénnel dúsított vér a szisztémás keringésen keresztül a test többi részébe pumpálódik, oxigént szállítva a szövetekbe és szervekbe, és támogatja az anyagcsere folyamatokat.
Fontos megjegyezni, hogy a tüdő perfúziója a tüdő szellőzésével egyidejűleg történik, ami magában foglalja a levegő tüdőbe és onnan történő mozgását. A szellőztetés biztosítja az alveolusok állandó friss oxigénellátását és megkönnyíti a szén-dioxid eltávolítását. A lélegeztetés és a perfúzió megfelelő koordinációja elengedhetetlen a hatékony tüdőgázcseréhez.
Összességében a tüdő perfúziója létfontosságú élettani folyamat, amely biztosítja a vér oxigénellátását és a szén-dioxid eltávolítását, támogatja a szervezet légző- és keringési rendszerét.