Egészség és a Betegség
1. Légzőközpont az agytörzsben:A nyúltvelőben és a hídon található légzőközpont felelős a légzés szabályozásáért. Ez generálja a légzés alapritmusát és mélységét.
2. Kemoreceptorok:
a. Központi kemoreceptorok:A velőben található kemoreceptorok figyelik a szén-dioxid parciális nyomásának (PaCO2) és a hidrogénion koncentrációjának (pH) változásait a cerebrospinális folyadékban (CSF). A megnövekedett PaCO2 vagy a pH csökkenése serkenti a légzőközpontot a légzés fokozására.
b. Perifériás kemoreceptorok (carotis testek és aortatestek):Ezek a kemoreceptorok a nyaki artériákban és az aortában találhatók. Érzékeli a PaO2 (az oxigén részleges nyomása), a PaCO2 és a pH változásait a vérben. Amikor az oxigénszint csökken, a PaCO2 emelkedik vagy a pH csökken, ezek a kemoreceptorok jeleket küldenek a légzőközpontba, hogy növeljék a légzés sebességét és mélységét.
3. Nyújtó reflexek:
a. Hering-Breuer reflex:Ez a reflex megakadályozza a tüdő túlfújását. Ez magában foglalja a légutak nyúlási receptorait, amelyek jeleket küldenek a légzőközpontba, ha a tüdő térfogata túlzottan megnő. Ez az inspiráció átmeneti megszűnéséhez vezet, ami lehetővé teszi a kilégzést.
b. J-receptor reflex:Ez a reflex a tüdő felfújásával jár. Ez magában foglalja az alveoláris falakban található J-receptorokat. Amikor a tüdő felfújódik, ezek a receptorok jeleket küldenek a légzőközpontba, ami a légzési sebesség lelassulásához vezet.
4. Önkéntes kontroll:Bizonyos mértékig önként tudjuk szabályozni a légzésünket. Ez a tudatos erőfeszítés átmenetileg felülírhatja a légzésszabályozás automatikus mechanizmusait, lehetővé téve számunkra, hogy rövid ideig visszatartsuk a lélegzetünket, vagy gyorsabban vagy lassabban lélegezzünk.
Ezek a különféle mechanizmusok összehangoltan működnek, hogy fenntartsák a megfelelő légzésszámot, hogy megfeleljenek a szervezet oxigén- és szén-dioxid-szükségletének, biztosítva a vérünkben lévő gázok kényes egyensúlyának megőrzését.