Egészség és a Betegség
1. Parciális nyomásgradiens: A diffúzió fő hajtóereje a parciális nyomásgradiens. A tüdőben az oxigén parciális nyomása (PO2) az alveolusokban sokkal magasabb, mint a vörösvértestekben lévő PO2. Ez a gradiens az oxigén nettó mozgását hozza létre a tüdőből a vérbe.
2. Felület: A diffúzióhoz rendelkezésre álló felület egy másik kritikus tényező. A tüdőnek hatalmas felülete van a gázcseréhez, a milliónyi apró alveolus jelenléte miatt. A nagy felület lehetővé teszi az oxigén hatékony diffúzióját a vörösvértestekbe.
3. Diffúziós távolság: A diffúziós távolság, vagyis az a távolság, amelyet az oxigénmolekuláknak meg kell tenniük, hogy elérjék a vörösvérsejteket, a tüdőben minimálisra csökken. Az alveolusok nagyon vékony falúak, a tüdő kapillárisai az alveoláris felszín közelében helyezkednek el, csökkentve a diffúziós távolságot.
4. Hőmérséklet: A magasabb hőmérséklet általában növeli a diffúzió sebességét. A test viszonylag állandó testhőmérsékletet tart fenn, ami optimális a diffúziós folyamatokhoz.
5. Hemoglobin-koncentráció: A hemoglobin jelenléte a vörösvértestekben nagymértékben növeli az oxigén diffúzió sebességét. A hemoglobinnak nagy affinitása van az oxigénhez, és ahhoz kötődik, növelve a vér oxigénszállító képességét.
Ezen tényezők optimalizálásával a tüdő elősegíti az oxigén hatékony diffúzióját a vörösvértestekbe, biztosítva a szervezet szöveteinek megfelelő oxigénellátását.