1. Mély légzéset :
A pránájáma során a gyakorlók a mély, lassú és tudatos légzésre összpontosítanak. Ez elősegíti a tüdő teljes kiterjedését, lehetővé téve, hogy minden egyes belégzéssel több oxigén kerüljön a szervezetbe.
2. Megnövekedett tüdőkapacitás :
A pránájáma rendszeres gyakorlása erősíti a légzőizmokat, beleértve a rekeszizomzatot is. Ahogy ezek az izmok megerősödnek, az egyének hatékonyabban és eredményesebben lélegezhetnek, ami fokozott tüdőkapacitáshoz és több oxigénfelvételi képességhez vezet.
3. Rekeszizom légzéset :
A Pranayama a rekeszizom légzést helyezi előtérbe, amely magában foglalja a rekeszizom, a tüdő alatti kupola alakú izom használatát, hogy levegőt szívjon a testbe. Ez a fajta légzés elősegíti a mélyebb légzést, több alveolust (a tüdőben lévő apró légzsákokat) aktivál, és elősegíti a jobb oxigéncserét.
4. Javított vérkeringésnek :
A pranayama segíthet javítani az általános vérkeringést. Amikor a szervezet elegendő mennyiségű oxigénnel dúsított vért kap, akkor optimálisan tud működni, beleértve az oxigén szállítását a sejtekhez és a szövetekhez az egész testben.
5. Relaxációs választ :
A pránájáma technikák kiválthatják a relaxációs reakciót, a mély pihenés állapotát és a stressz csökkentését. Amikor a test ellazult állapotban van, a légzés lassabb és mélyebb lesz, ami jobb oxigénfelvételt tesz lehetővé.
6. Csökkentett légzésszámt :
A pránájáma gyakorlásával az egyének edzhetik magukat a lassabb és egyenletesebb légzésszám fenntartására. A lassabb légzési sebesség hosszabb gázcserét tesz lehetővé a tüdőben, ami minden egyes lélegzetvételnél megnöveli az oxigénfelvételt.
Fontos megjegyezni, hogy az adott pránájáma-technika és gyakorlásának rendszeressége befolyásolhatja, hogy milyen mértékben segíti az oxigénfelvételt. Ha a pránájámát beépíti az egészségi rutinjába, tanácsos szakképzett jógaoktatóval vagy egészségügyi szakemberrel konzultálni, különösen olyan személyek esetében, akiknek bármilyen légúti vagy egészségügyi problémája van.