A vastüdőt az 1920-as években találták fel, és gyermekbénulásos betegek kezelésére használták. A gyermekbénulás egy vírusos betegség, amely bénulást okozhat, és bizonyos esetekben megbéníthatja a légzést irányító izmokat. A vastüdő úgy működik, hogy negatív nyomást hoz létre a személy teste körül, ami segíti a légzést.
A vastüdőt széles körben használták az 1940-es és 1950-es években, amikor gyakoriak voltak a gyermekbénulás kitörései. A gyermekbénulás elleni védőoltást azonban az 1950-es években fejlesztették ki, és a gyermekbénulás előfordulása drámaian csökkent. Ennek eredményeként a vastüdők iránti igény is csökkent.
Ma a vastüdőt még mindig használják néhány olyan esetben, amikor az embereknek más olyan állapotai vannak, amelyek a légzőizmok bénulását okozzák. Ilyen állapotok közé tartozik a Guillain-Barré-szindróma, az izomdisztrófia és a sclerosis multiplex.
A vastüdő egy figyelemre méltó találmány, amely sok ember életét mentette meg. Most azonban egy olyan letűnt korszakra emlékeztet, amikor a gyermekbénulás gyakori betegség volt.