Egészség és a Betegség
1. Finom reccsenések (rales) :Az alveolusokban lévő váladékok folyadék felhalmozódását okozhatják, ami finom buborékok képződéséhez vezethet, amikor a levegő áthalad a légutakon. Ezeket a finom reccsenéseket gyakran magas hangú, nem folyamatos pukkanó vagy zörgő hangoknak nevezik. Jellemzően belégzéskor hallhatók, különösen a mély lélegzet végén, és a váladékok által érintett specifikus tüdőrégiókra lokalizálhatók.
2. Durva reccsenések :A finom reccsenésekhez képest a durva reccsenések hangmagassága alacsonyabb, és inkább bugyborékoló jellegűek. Gyakran nagyobb légúti érintettséggel járnak, például tüdőgyulladás vagy súlyos hörghurut esetén, amikor a váladékok az alveolusokon túl a hörgőkbe jutnak. Durva reccsenések általában belégzéskor és kilégzéskor is hallhatók.
3. Rhonchi :A rhonchi halk, folyamatos hangok, amelyek horkolásra vagy gurgulázásra emlékeztetnek. Ezeket a légúti váladék, például nyálka vagy váladék okozza, amely részben elzárja a nagyobb légutakat, ami turbulens légáramláshoz vezet. A rhonchi gyakran hallható belégzéskor és kilégzéskor is, és köhögéssel vagy a testhelyzet megváltozásával változhat.
4. zihálás :A zihálás magas hangú, folyamatos zenei hangok, amelyeket a légutak beszűkülése okoz. Az alveolusokban lévő váladék jelenlétében zihálás léphet fel a hörgőgörcs vagy a váladék felhalmozódása miatt. Általában a belégzés és a kilégzés során is hallhatók, de az egyik fázisban hangsúlyosabbak lehetnek.
5. A légzési hangok hiánya :Súlyos esetekben a váladékok teljesen elzárhatják a kis légutakat, ami a légzési hangok helyi hiányához vezethet az érintett tüdőterületen. Ez egy abnormális megállapítás, amely további vizsgálatot és kezelést igényel.
Fontos, hogy az egészségügyi szakemberek gondosan hallgassák és értelmezzék a légzési hangokat, miközben figyelembe veszik a beteg kórtörténetét, tüneteit és egyéb klinikai leleteit, hogy meghatározzák a váladékok kiváltó okát és megfelelő kezelést biztosítsanak.