Mi az a légzésvisszatartási teszt?

A légzésvisszatartás teszt (BHT) egy egyszerű és nem invazív teszt, amely azt méri, mennyi ideig tudja egy személy önként visszatartani a lélegzetét. Általában a légzőizmok erejének és állóképességének felmérésére, valamint különféle légzőszervi betegségek, például asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és restrikciós tüdőbetegségek diagnosztizálására használják.

Eljárás:

A légzésvisszatartási tesztet ülő vagy álló helyzetben kell elvégezni. A személyt arra utasítják, hogy vegyen mély levegőt, majd tartsa vissza a lélegzetét, ameddig csak lehetséges. Orrcsipesz használható, hogy megakadályozza a levegő kijutását az orron keresztül. Az időt attól a pillanattól kell rögzíteni, amikor a személy elkezdi visszatartani a lélegzetét, egészen addig, amíg újra nem veszi a levegőt.

Értelmezés:

A normál lélegzetvisszatartási idő kortól, nemtől és edzettségi szinttől függően változik. Az egészséges felnőttek általában 20-30 másodpercig visszatartják a lélegzetüket. A rövidebb lélegzetvisszatartási idő légúti izomgyengeséget vagy tüdőbetegséget jelezhet.

A BHT a légúti izmok állóképességének felmérésére is használható, ha a tesztet többször megismételjük rövid pihenőidőkkel. A légzésvisszatartási idő csökkenése többszöri ismétlés során a légzőizom fáradtságára utalhat.

Klinikai jelentősége:

A légzésvisszatartás teszt hasznos eszköz a légzési problémák kiszűrésére és a légzésterápia hatékonyságának nyomon követésére. Használható a légúti betegségek súlyosságának felmérésére és a tüdőfunkció időbeli változásainak nyomon követésére is.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a BHT nem helyettesíti az átfogóbb tüdőfunkciós vizsgálatokat. A légzésfunkció pontos értékelése érdekében más diagnosztikai vizsgálatokkal együtt kell alkalmazni.