Az akromegália diagnosztizálására általában számos diagnosztikai tesztet használnak. Íme néhány kulcsfontosságú teszt:
1. Orvostörténet és fizikális vizsgálat :Az orvos megkérdezi a személy tüneteit és kórtörténetét, és fizikális vizsgálatot végez az akromegália jeleinek, például megnagyobbodott kezek, lábak és arcvonások keresésére.
2. Növekedési hormon (GH) szint teszt :Vérvizsgálatot végeznek a növekedési hormon szintjének mérésére a vérben. A magas GH-szint akromegáliát jelezhet.
3. Inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) teszt :Az IGF-1 egy olyan hormon, amelyet a máj termel a növekedési hormon hatására. A magas IGF-1 szint akromegáliára is utalhat.
4. Orális glükóztolerancia teszt (OGTT) :Ez a teszt magában foglalja a GH és/vagy az IGF-1 szintjének mérését, miután a személy cukros italt (glükózt) ivott. Normális esetben a GH-szintnek csökkennie kell a glükóz bevitele után, de az OGTT magas szintje akromegáliát jelezhet.
5. A hipofízis képalkotás :Az agyalapi mirigy mágneses rezonancia képalkotását (MRI) gyakran végzik annak ellenőrzésére, hogy van-e olyan agyalapi mirigy daganat, amely akromegáliát okozhat.
6. Látótér teszt :Ezt a tesztet a személy perifériás látásának felmérésére végezzük. Az agyalapi mirigy daganatai néha hatással lehetnek a látóidegekre, és látótér-hibákat okozhatnak.
7. Bone Density Scan (DEXA) :DEXA vizsgálat végezhető a csontsűrűség felmérésére és a csontritkulás ellenőrzésére, amely gyakori az akromegáliában szenvedő betegeknél.
Egyes esetekben további vizsgálatokra, például speciális hormonvizsgálatokra lehet szükség a diagnózis megerősítésére és a hasonló tünetekkel járó egyéb állapotok kizárására.
Fontos megjegyezni, hogy az akromegália diagnosztizálására használt specifikus tesztek az egyes esetektől függően változhatnak, és az egészségügyi szolgáltató határozhatja meg őket a személy tünetei és kezdeti eredményei alapján.