A mellek a terhesség második felében kezdenek felkészülni a tejtermelésre. Egyeseknél ebben az időszakban még a kolosztrum vagy a „fehér arany” is előfordulhat, amely egyfajta előtej. Amikor a méhlepény kiürül a szülés során, az a progeszteron szintjének csökkenését okozza, ami aztán a prolaktin hormon növekedését idézi elő. A prolaktin más hormonokkal, például ösztrogénnel és progeszteronnal együtt serkenti az emlőszövetben lévő alveolusokat (tejzsákokat), hogy tejet termeljenek. Ezenkívül az oxitocin hormon, amely a szülés során méhösszehúzódásokat okoz, szintén szerepet játszik a „tejkidobás” vagy „leengedés” reflex kiváltásában. Amikor a baba szoptat, stimulálja a mellbimbót, és jelet küld az agynak, hogy oxitocin szabaduljon fel, ami az alveolusok körüli izmok összehúzódását és tejtermelését idézi elő.
