Mi az a maradék stressz?

A maradó feszültség egy önkiegyensúlyozó belső feszültség, amely az anyagon belül külső terhelés nélkül létezik. Különféle folyamatokból eredhet, például gyártási technikákból, hőkezelésből, képlékeny deformációból, fázisátalakulásokból és mechanikai sérülésekből. A maradó feszültségek makroszkopikus vagy mikroszkopikus feszültségekbe sorolhatók. A makroszkopikus maradó feszültségek azok, amelyek az anyag szemcseméretéhez képest nagy távolságokon szignifikánsan változnak, míg a mikroszkopikus maradó feszültségek azok, amelyek a szemcsemérettel összehasonlítható távolságokon jelentősen változnak.

A maradó feszültségek jelentős hatással lehetnek az anyagok tulajdonságaira és teljesítményére. Befolyásolhatják az anyag szilárdságát, hajlékonyságát, kifáradási élettartamát, korrózióállóságát és méretstabilitását. Egyes esetekben a maradó feszültségek előnyösek lehetnek, például az előfeszített beton esetében, ahol a maradó nyomófeszültségek javíthatják az anyag szilárdságát. Más esetekben azonban a maradó feszültségek károsak lehetnek, például hegesztett szerkezeteknél, ahol a maradó húzófeszültségek repedésekhez és tönkremenetelhez vezethetnek.

Különféle módszerek léteznek a maradó feszültségek mérésére, például röntgendiffrakció, neutrondiffrakció és lyukfúrási technikák. Ezek a technikák értékes információkat szolgáltatnak az anyagon belüli maradékfeszültségek nagyságáról, eloszlásáról és mélységéről. A maradó feszültségek kezelése és szabályozása fontos szempont az anyagtervezésben és -tervezésben, mivel segíthet javítani az anyagok és alkatrészek teljesítményét és biztonságát.