Az üzemi igénybevétel módszere a szerkezettervezés hagyományos módszere, melynek célja, hogy az alatta lévő szerkezetben indukált feszültségeket biztosítsa
a terhelések legrosszabb hihető kombinációja nem haladja meg az érintett anyagokhoz rendelt megengedett üzemi feszültségeket. Ebben a megközelítésben a tervezés azon az elgondoláson alapul, hogy biztosítják a szerkezeti integritást azáltal, hogy elegendő szilárdságot biztosítanak ahhoz, hogy ellenálljanak a várható terheléseknek anélkül, hogy túllépnének egy előre meghatározott feszültséghatárt. A munkafeszültség-módszert általában Megengedhető stressz-tervezési (ASD) módszernek nevezik. . Íme a legfontosabb pontok a munkastressz módszerrel kapcsolatban:
1. Megengedett feszültségek :
Ennél a módszernél minden szerkezeti anyagnak van egy meghatározott megengedett feszültsége, amely töredéke (jellemzően 33% és 66% között van) a szakítószilárdságának. Ezeket a megengedett feszültségeket empirikus vizsgálatok és biztonsági tényezők alapján állapították meg, amelyek figyelembe veszik az anyagtulajdonságok és terhelési feltételek bizonytalanságait és lehetséges eltéréseit.
2. Tervezési filozófia :
Az üzemi igénybevétel módszerének tervezési filozófiája annak ellenőrzése, hogy a szerkezetben lévő feszültségek bármely terheléskombináció esetén a felhasznált anyagok megfelelő megengedett feszültségei alatt maradjanak. Ez biztosítja, hogy a szerkezet megfelelő szilárdsággal ellenálljon a várható üzemi terheléseknek, és biztonsági határt biztosít a meghibásodás ellen.
3. Kombinációk betöltése :
A tervezés során figyelembe kell venni a különböző terhelési kombinációkat, amelyek kritikusak lehetnek a szerkezeti biztonság szempontjából, mint például a holt terhelések (állandó súlyok), élő terhelések (változó terhelések, mint például a foglaltság és a felszerelés), szélterhelések, szeizmikus erők, hőmérséklet-ingadozások és egyéb véletlen terhelések. Minden egyes terhelési kombinációt megszoroznak egy megfelelő terhelési tényezővel, hogy figyelembe vegyék a bizonytalanságokat és az esetleges szélsőséges körülményeket.
4. Tervezési folyamat :
a) Határozza meg a különböző terhelési kombinációk tervezési terheléseit!
b) Számítsa ki a szerkezetben indukált feszültségeket az egyes terhelési kombinációkra!
c) Hasonlítsa össze a számított feszültségeket az adott anyagokra megengedett feszültségekkel!
d) Ha a számított feszültségek kisebbek vagy egyenlők a megengedett feszültségekkel, a tervezést kielégítőnek kell tekinteni. Ha nem, akkor a szerkezeti tervet felül kell vizsgálni vagy meg kell erősíteni.
5. Előnyök :
a) Egyszerűség:Az üzemi igénybevétel módszere viszonylag egyszerűen érthető és alkalmazható, így alkalmas egyszerű szerkezetekre és rutin tervezési feladatokra.
b) Bevett gyakorlatok:Ez egy jól bevált módszer, amelyet történelmi empirikus ismeretek támogatnak, így a mérnöki közösségben ismertté és széles körben elfogadottá válik.
6. Hátrányok :
a) Konzervativizmus:Az üzemi igénybevétel módszere konzervatívnak tekinthető, mivel jelentős biztonsági tényezőket alkalmaz, ami túltervezéshez és nem hatékony anyaghasználathoz vezethet.
b) Finomítás hiánya:Nem veszi figyelembe a szerkezet tényleges viselkedését a rugalmassági tartományon túl, ami bizonyos összetett szerkezeti alkalmazásoknál releváns lehet.
c) Összetett szerkezetek összetettsége:A munkafeszültség-módszer alkalmazása bonyolultabb vagy határozatlan szerkezetekben egyre nagyobb kihívást jelent, és kiterjedt számításokat és manuális iterációkat tesz szükségessé a többszörös feszültségi korlátok kielégítése érdekében.
Összefoglalva, az üzemi igénybevétel módszere egy hagyományos tervezési megközelítés, amely biztosítja, hogy a feszültségek az előre meghatározott határértékek alatt maradjanak, és biztonsági ráhagyást biztosítanak a szerkezeti meghibásodások ellen. Bár egyszerű és széles körben érthető, bizonyos helyzetekben konzervatív lehet, és kevésbé hatékony a fejlettebb módszerekhez képest, mint például a határállapot-tervezési módszer, amelyet a modern szerkezettervezési gyakorlatban gyakran használnak.