Egészség és a Betegség
1. Érzelmi zsibbadás: Az öncsonkítás megküzdési mechanizmusként szolgálhat az elsöprő érzelmi fájdalom vagy szorongás elzsibbadására. Fizikai fájdalom okozásával az egyének átmenetileg megmenekülhetnek vagy elszakadhatnak az intenzív negatív érzelmektől, ami megkönnyebbülést eredményez. Ez az önkárosító viselkedés mintájához vezethet, amikor az egyének megpróbálják szabályozni érzelmi állapotukat.
2. A figyelemelterelés és az irányítás: Az öncsonkítás átmenetileg elvonja a figyelmet az érzelmi, pszichológiai vagy szituációs stresszoroktól. A fizikai fájdalom és a saját maga okozta sérülésekre való összpontosítás elterelheti a figyelmet a nehéz gondolatokról vagy helyzetekről. Ezen túlmenően, egyes egyének önkárosítást használhatnak arra, hogy kontrollt gyakoroljanak testük és életük felett, amikor túlterheltnek vagy tehetetlennek érzik magukat.
3. A vészhelyzet közlése: Az öncsonkítás néha a nonverbális kommunikáció egyik formája lehet, amely a fájdalom, a szorongás vagy a belső zűrzavar érzését fejezi ki, amelyet az egyének nehezen tudnak verbalizálni. Azzal, hogy önkárosító tevékenységet folytatnak, megpróbálhatják kifejezni, hogy segítségre vagy támogatásra van szükségük.
4. Endorfinok felszabadulása: Az öncsonkítás endorfinok felszabadulását eredményezheti, amelyek az örömmel, fájdalomcsillapítással és jutalommal kapcsolatos hormonok. Ez az önsértés ciklusát hozhatja létre, mivel az egyének ismételten részt vehetnek benne, hogy megtapasztalják ezt az átmeneti megkönnyebbülés és örömérzetet.
5. A negatív énkép megerősítése: Az öncsonkítás megerősítheti a negatív önértékelést és állandósíthatja az alacsony önbecsülést. Az önkárosítás megerősítheti a negatív önbeszédet és az önkritikát, és nagyobb kihívást jelent az egyének számára a pozitív énkép kialakítása.
6. Társadalmi visszavonulás és elszigeteltség: Az öncsonkítás hozzájárulhat a társadalmi visszahúzódáshoz és az elszigeteltséghez. Az egyének szégyellhetik, szégyellhetik vagy félreérthetik magukat önkárosító viselkedésük miatt, ami arra készteti őket, hogy elkerüljék a társadalmi interakciókat, és kivonuljanak támogató hálózataikból.
7. Kockázatvállalás és impulzivitás: Az öncsonkítás fokozott impulzivitással és kockázatvállaló magatartással járhat. Az önkárosító egyének nagyobb valószínűséggel folytatnak más kockázatos vagy önpusztító magatartásokat is, mint például a kábítószerrel való visszaélés vagy a védekezés nélküli szex.
8. Csökkent döntéshozatali képesség: Az öncsonkítás befolyásolhatja a kognitív működést és a döntéshozatali képességeket. Az érzelmi szorongás és az önsértéssel való elfoglaltság megnehezítheti a racionális döntések meghozatalát, ami további negatív következményekhez vezethet az élet különböző területein.
9. Az önsértés, mint függőség: Egyes esetekben az öncsonkítás függőséget okoz, hasonlóan a szerfüggőséghez. Az egyénekben kényszeres igény alakulhat ki arra, hogy önsérelmeket tegyen, hogy megbirkózzanak a nehéz érzelmekkel, vagy megtapasztalják az általa nyújtott átmeneti megkönnyebbülést.
Lényeges megjegyezni, hogy nem minden öncsonkító egyén mutatja mindezen viselkedési változásokat. Az öncsonkítás viselkedésre gyakorolt hatása az egyéntől, mentális egészségi állapotától és az önkárosító magatartás súlyosságától függően nagyon eltérő lehet. A szakmai segítség és támogatás keresése alapvető fontosságú az öncsonkítás kezelésében és annak egy személy viselkedésére gyakorolt negatív hatásainak mérséklésében.