Egészség és a Betegség
Abban az időben, amikor Dorothea Orem elméletét kidolgozta, az ápolás területe még viszonylag fiatal volt, és nagyrészt az orvosi modellen alapult. Ez a modell a betegségek diagnosztizálására és kezelésére összpontosított, és az ápolók támogatták az orvosokat. Orem úgy gondolta, hogy az ápolásnak saját tudásanyagra és keretrendszerre van szüksége ahhoz, hogy megértse, milyen egyedülálló hozzájárulást tesznek az ápolók a betegek ellátásához.
Az ápolási tapasztalatának hatása
Orem ápolási tapasztalata, amelybe beletartozott a kórházi és közösségi környezetben végzett munka is, megtanította neki a betegek holisztikus gondozásának és egyéni szükségleteik megértésének fontosságát. Szükségét látta egy olyan elméletre, amely magában foglalja a páciens nézőpontját, és hangsúlyozza az ápolónő szerepét az öngondoskodás és a függetlenség előmozdításában.
Iskolázottsága
Orem ápolói végzettsége, valamint pszichológiai és szociológiai tanulmányai biztosították számára az elméleti alapokat elmélete kidolgozásához. Olyan teoretikusok munkájára támaszkodott, mint Florence Nightingale és Hildegard Peplau, és beépítette a pszichológia és a szociológia fogalmait ápolási modelljébe.
A betegek kimenetelének javításának vágya
Orem elméletét végső soron az a vágya vezérelte, hogy javítsa a betegek kimenetelét és javítsa az ápolási ellátás minőségét. Úgy vélte, hogy az öngondoskodásra és függetlenségre összpontosító ápolási keret segíthet a betegeknek jobb egészség és jólét elérésében.