- Fokális rohamok azok, amelyek az agy egy meghatározott területén kezdődnek. A temporális lebeny epilepszia az AVM által okozott fokális epilepszia leggyakoribb típusa. A halántéklebeny epilepsziájának tünetei közé tartoznak a görcsrohamok olyan jellemzőkkel, mint a bámulás, az automatizmusok (ismétlődő mozdulatok, mint az ajakverés vagy a kézdörzsölés), valamint a tudatosság vagy a tudatzavar. A frontális lebeny epilepszia a fokális epilepszia egy másik típusa, amelyet az AVM okozhat. A homloklebeny epilepsziájának tünetei közé tartozhatnak a görcsrohamok olyan jellemzőkkel, mint a motoros mozgások (például a végtagok rángatózása vagy merevsége), a beszéd nehézségei, valamint a viselkedés vagy a személyiség megváltozása.
- Általános rohamok olyanok, amelyek egyszerre érintik az agy mindkét oldalát. A tónusos-klónusos rohamok (korábbi nevén grand mal rohamok) a generalizált rohamok leggyakoribb típusai. A tónusos-klónusos rohamok tünetei közé tartozik az eszméletvesztés, a test merevsége, a végtagok rángatózó mozgása és a hólyagszabályozás elvesztése. A távolléti rohamok (korábbi nevén petit mal rohamok) a generalizált rohamok egy másik típusa, amelyet az AVM okozhat. Az abszansrohamok tünetei közé tartozik a rövid ideig tartó bámulás, pislogás vagy a szemhéjrebegtetés, eszméletvesztéssel vagy anélkül.
Egyes esetekben az AVM progresszív neurológiai állapotromlás szindrómához is vezethet, amelyet Sturge-Weber-szindrómának neveznek. A Sturge-Weber-szindrómát görcsrohamok, értelmi fogyatékosság és egy jellegzetes arcjegy, amelyet portói borfoltként ismernek.