A specifikus fóbia egy szorongásos rendellenesség, amelyet egy adott tárgytól vagy helyzettől való intenzív, tartós félelem jellemez, és amely csekély vagy egyáltalán nem jelent tényleges veszélyt. A félelem túlzott mértékű a tényleges kockázathoz képest, és zavarja a napi működést.
A specifikus fóbiák a leggyakoribb mentális zavarok közé tartoznak, amelyek a lakosság akár 15%-át érintik életük egy szakaszában. Gyakrabban fordulnak elő nőkben, mint férfiakban, és jellemzően gyermek- vagy serdülőkorban kezdődnek.
A gyakori fóbiák a következők:
- Félelem bizonyos állatoktól (például pókoktól, kígyóktól, kutyáktól)
- Félelem a magasságtól (akrofóbia)
- Zárt terektől való félelem (klausztrofóbia)
- A repüléstől való félelem (aerofóbia)
- Vértől vagy sérüléstől való félelem (hemofóbia)
- Szociális helyzetektől való félelem (szociális fóbia)
Tünetek:
Egy adott fóbia fő tünete az intenzív szorongás vagy félelem, amikor szembesülnek a félt tárggyal vagy helyzettel. Ezt a szorongást fizikai tünetek kísérhetik, mint például:
- Fokozott szívverés
- Izzadás
- Remegés
- Légszomj
- Hányinger
- Szédülés
- Könnyedség
- Gyenge érzés
- Deperszonalizáció (önmagától való elszakadás érzése)
- Derealizáció (a környezettől való elszakadás érzése)
Kezelés:
A specifikus fóbiák kezelése jellemzően pszichoterápia (kognitív-viselkedési terápia, expozíciós terápia és relaxációs technikák) és gyógyszeres kezelés kombinációját foglalja magában.