Miért dobog gyorsabban a szíve a szorongástól vagy a pánikrohamoktól?

A szorongásos és pánikrohamok során a szervezet túlzott mennyiségű stresszhormont termel, például adrenalint és noradrenalint (más néven adrenalint és noradrenalint). Ezek a hormonok a szívfrekvencia gyors növekedését váltják ki, amelyet tachycardiának neveznek.

Ez a következőképpen történik:

A szimpatikus idegrendszer aktiválása:

A szorongás és a pánikrohamok aktiválják a szimpatikus idegrendszert, amely felelős a szervezet „harcolj vagy menekülj” reakciójáért.

Megnövekedett pulzusszám:

A szimpatikus idegrendszer jeleket küld a szívnek, ami gyorsabban ver. Ez a megnövekedett pulzusszám segít felkészíteni a szervezetet az életveszélyes helyzetekben szükséges fizikai erőfeszítésekre.

Adrenalin és noradrenalin:

Az adrenalin és a noradrenalin felszabadulása tovább járul hozzá a pulzusszám növekedéséhez. Ezek a hormonok közvetlenül stimulálják a szívizmot és növelik az elektromos jelek vezetőképességét, ami gyorsabb szívveréshez vezet.

Az erek tágulása:

A szimpatikus idegrendszer az erek kitágulását (tágulását) is okozza, ami csökkenti a véráramlással szembeni ellenállást. Ez az ellenállás csökkenése lehetővé teszi, hogy több vér áramoljon vissza a szívbe, növelve a terhelést és hozzájárulva a gyorsabb pulzusszámhoz.

Megnövekedett összehúzó erő:

Az adrenalin és a noradrenalin növeli a szívizom összehúzó erejét is. Ez az erősebb összehúzódás segít szívverésenként több vért pumpálni.

Míg ezeknek a fiziológiás válaszoknak az a célja, hogy segítsék a szervezetet megbirkózni az észlelt fenyegetésekkel, szorongás vagy pánikrohamok során túlzott mértékűvé és kényelmetlenné válhatnak. Fontos, hogy azok az egyének, akiknél rendszeresen felgyorsul a szívverés, konzultáljanak egy egészségügyi szakemberrel a megfelelő kezelés és támogatás érdekében.