Ez a következőképpen történik:
A szimpatikus idegrendszer aktiválása:
A szorongás és a pánikrohamok aktiválják a szimpatikus idegrendszert, amely felelős a szervezet „harcolj vagy menekülj” reakciójáért.
Megnövekedett pulzusszám:
A szimpatikus idegrendszer jeleket küld a szívnek, ami gyorsabban ver. Ez a megnövekedett pulzusszám segít felkészíteni a szervezetet az életveszélyes helyzetekben szükséges fizikai erőfeszítésekre.
Adrenalin és noradrenalin:
Az adrenalin és a noradrenalin felszabadulása tovább járul hozzá a pulzusszám növekedéséhez. Ezek a hormonok közvetlenül stimulálják a szívizmot és növelik az elektromos jelek vezetőképességét, ami gyorsabb szívveréshez vezet.
Az erek tágulása:
A szimpatikus idegrendszer az erek kitágulását (tágulását) is okozza, ami csökkenti a véráramlással szembeni ellenállást. Ez az ellenállás csökkenése lehetővé teszi, hogy több vér áramoljon vissza a szívbe, növelve a terhelést és hozzájárulva a gyorsabb pulzusszámhoz.
Megnövekedett összehúzó erő:
Az adrenalin és a noradrenalin növeli a szívizom összehúzó erejét is. Ez az erősebb összehúzódás segít szívverésenként több vért pumpálni.
Míg ezeknek a fiziológiás válaszoknak az a célja, hogy segítsék a szervezetet megbirkózni az észlelt fenyegetésekkel, szorongás vagy pánikrohamok során túlzott mértékűvé és kényelmetlenné válhatnak. Fontos, hogy azok az egyének, akiknél rendszeresen felgyorsul a szívverés, konzultáljanak egy egészségügyi szakemberrel a megfelelő kezelés és támogatás érdekében.