Mi a különbség az elsődleges diagnózis és az ideiglenes diagnózis között?

Az elsődleges diagnózis a fő oka annak, hogy a páciens egészségügyi szolgáltatóhoz forduljon, vagy a kezelt fő állapot. Az egészségügyi szolgáltató szerint ez a diagnózis a leginkább felelős a beteg tüneteiért vagy állapotáért.

Az ideiglenes diagnózis egy ideiglenes diagnózis, amelyet akkor állítanak fel, ha nincs elegendő információ a végleges diagnózis felállításához. A páciens tünetein, fizikális vizsgálati eredményein és laboratóriumi vizsgálati eredményein alapul. Az ideiglenes diagnózis módosítható, amint további információk állnak rendelkezésre.

Egyes esetekben ideiglenes diagnózist lehet felállítani, ha a beteg tünetei nem specifikusak egy adott állapotra. Például egy betegnél jelentkezhet hasi fájdalom, amelyet különféle állapotok okozhatnak, például vakbélgyulladás, gyomor-bélhurut vagy irritábilis bél szindróma. Ebben az esetben az egészségügyi szolgáltató ideiglenes diagnózist készíthet a "hasi fájdalomról", és további vizsgálatokat rendelhet el a fájdalom okának meghatározására.

Az elsődleges diagnózis jellemzően specifikusabb, mint az ideiglenes diagnózis. Például, ha a fenti példában a betegnél vakbélgyulladást diagnosztizáltak, az elsődleges diagnózis "vakbélgyulladás" lenne, nem pedig "hasi fájdalom".

Mind az elsődleges, mind az ideiglenes diagnózis fontos a betegellátás szempontjából. Az elsődleges diagnózis segít az egészségügyi szolgáltatónak kezelési terv kidolgozásában. Az ideiglenes diagnózis lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltató számára, hogy megkezdje a beteg kezelését, miközben arra vár, hogy további információk váljanak elérhetővé.