A hangulati zavarok megnövekedett gyakorisága: Megállapították, hogy az ACM-ben szenvedő egyéneknél nagyobb a hangulati rendellenességek előfordulása, beleértve a depressziót és a szorongást, mint az általános populációban. A tanulmányok az ACM-ben szenvedő emberek hangulati rendellenességeinek eltérő arányáról számoltak be, 20% és 60% között.
Társítás meghatározott ACM-típusokhoz: Az ACM bizonyos típusai, mint például a Chiari I. típusú malformáció, erősebben kapcsolódnak hangulati zavarokhoz, mint más típusok. A Chiari I-es típusú malformációt a kisagyi mandulák lefelé irányuló elmozdulása a gerinccsatornába jellemzi.
Javasolt mechanizmusok: Az ACM és a hangulati ingadozások közötti pontos mechanizmusok még nem teljesen ismertek, de számos hipotézist javasoltak:
- Agytörzsi tömörítés: Az ACM az agytörzs összenyomódásához vezethet, ami befolyásolhatja a hangulatszabályozásban részt vevő neurotranszmitter rendszerek, például a szerotonerg és dopaminerg rendszerek működését.
- A cerebrospinális folyadék (CSF) áramlási zavara: Az ACM megzavarhatja a CSF normál áramlását, ami hatással lehet az agyi struktúrákra és a hangulatszabályozáshoz kapcsolódó funkciókra.
- Strukturális rendellenességek: Az ACM-hez kapcsolódó agyi strukturális rendellenességek, mint például a kisagyban és az agytörzsben bekövetkező változások, hozzájárulhatnak hangulati zavarokhoz.
- Genetikai tényezők: Mind az ACM, mind a hangulati rendellenességek genetikai összetevői lehetnek, ami közös genetikai sebezhetőségre utal.
Fontos megjegyezni, hogy nem mindenki, aki ACM-ben szenved, tapasztal hangulati ingadozásokat vagy hangulatzavarokat. Az ACM és a hangulati zavarok közötti kapcsolat összetett, és további kutatásokat igényel a mögöttes mechanizmusok és egyéni eltérések teljes megértéséhez. Ha ACM-ben szenved, és hangulati tüneteket tapasztal, elengedhetetlen, hogy ezeket megbeszélje egészségügyi szolgáltatójával a megfelelő értékelés és kezelés érdekében.