1. Izomfeszültség: A szorongás gyakran izomfeszültséget vált ki, különösen a nyak, a vállak és a fej környékén. Ha ezek az izmok hosszabb ideig feszültek maradnak, feszültséges fejfájáshoz vezethetnek.
2. Stresszhormonok: A szorongás megemelheti a stresszhormonok, például az adrenalin és a kortizol szintjét a szervezetben. Ezek a hormonok az erek összehúzódását okozzák, csökkentik az agy véráramlását, és fájdalmat és lüktető érzést okoznak.
3. Autonóm idegrendszer: Az önkéntelen testi funkciókat irányító autonóm idegrendszer szabályozási zavara gyakori a szorongásban. Ez a szabályozási zavar olyan tüneteket okozhat, mint a fejfájás, szapora szívverés, izzadás és vérnyomásváltozások.
4. Gyulladás: A krónikus szorongás összefüggésbe hozható a szervezetben megnövekedett gyulladásos folyamatokkal. A gyulladás hozzájárulhat a fejfájáshoz és az általános fájdalomérzékenységhez.
5. Megváltozott agyi tevékenység: A szorongásos rendellenességek bizonyos agyi régiókban bekövetkező változásokkal járnak, beleértve a limbikus rendszert és a prefrontális kéreget. Az agyi aktivitás ezen változásai befolyásolhatják a fájdalom észlelését és megtapasztalását, hozzájárulva a fejfájáshoz.
6. Pszichológiai tényezők: A szorongás pszichológiai vonatkozásai is szerepet játszhatnak a fejfájásban. Például a katasztrófa, vagy a fejfájással és annak következményeivel kapcsolatos negatív gondolatok ronthatják a fájdalomélményt.
Fontos megjegyezni, hogy nem mindenki, aki szorong, nem feltétlenül kap fejfájást. Ha azonban visszatérő fejfájása van, különösen más szorongásos tünetekkel együtt, érdemes ezt megbeszélni egy egészségügyi szakemberrel vagy mentális egészségügyi szolgáltatóval, hogy meghatározzák a kiváltó okokat és megfelelő kezelést kapjanak.