Mi a többszörös személyiségzavar patofiziológiája?

A többszörös személyiségzavar, amelyet ma disszociatív identitászavarnak (DID) neveznek, egy összetett mentális állapot, amelyet az egyénen belüli két vagy több különböző személyiségállapot vagy identitás jelenléte jellemez. A DID pontos patofiziológiája nem teljesen ismert, de feltételezhető, hogy számos elmélet és tényező hozzájárul a kialakulásához:

1. Trauma: A DID szorosan összefügg a súlyos gyermekkori traumákkal, például fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással, elhanyagolással vagy a krónikus stressz egyéb formáival. Úgy gondolják, hogy ezek a traumás élmények túlterhelik a fejlődő gyermek megküzdési mechanizmusait, ami az én, mint védekező mechanizmus széttöredezéséhez vezet.

2. Disszociáció: A disszociáció egy pszichológiai folyamat, amely a környezettől, a gondolatoktól, az emlékektől vagy az önérzettől való átmeneti elszakadással jár. A DID-ben a disszociáció súlyos és tartós megküzdési mechanizmussá válik, amelyet az egyén arra használ, hogy elkerülje a túlnyomó traumát.

3. Megváltozott tudatállapotok: A DID-ben szenvedő emberek tudatváltozásokat tapasztalnak, amelyek különböző személyiségállapotokhoz vezetnek, amelyeknek különböző gondolatai, érzései, emlékei és viselkedései lehetnek. Ezek a személyiségállapotok különálló identitásként foghatók fel, saját egyedi jellemzőikkel.

4. Neurobiológiai változások: A tanulmányok azt sugallják, hogy a DID összefüggésben áll az agy szerkezetének és működésének megváltozásával. Rendellenességeket figyeltek meg az emlékek, érzelmek és öntudat integrációjáért felelős területeken, beleértve a hippocampust, az amygdalát és a prefrontális kéreget.

5. Genetikai hajlam: Egyes kutatások a DID genetikai összetevőjét jelzik, ami arra utal, hogy bizonyos egyének sebezhetőbbek lehetnek a rendellenesség kialakulásával szemben, ha traumatikus élményeknek vannak kitéve.

6. Működési zavar: A gondozókkal való korai kötődési kapcsolatok jelentősen befolyásolhatják az egyén azon képességét, hogy összetartó önérzetet alakítson ki. A trauma vagy elhanyagolás miatti megszakított kötődési minták hozzájárulhatnak a DID kialakulásához.

7. Memória diszreguláció: A DID-ben szenvedőknek gyakran nehézségei vannak a memóriával, például hiányosságok vagy következetlenségek az emlékeikben. A traumával összefüggő disszociáció miatt egyes emlékek elfojtottak vagy töredezettek lehetnek.

Fontos megjegyezni, hogy a DID egy ritka és összetett rendellenesség, és a kialakulásának hátterében álló konkrét mechanizmusok még nem teljesen ismertek. További kutatásokra van szükség a disszociatív identitászavar patofiziológiájának átfogó megértéséhez.