Egészség és a Betegség
1. Válasz a környezetre: Az anyaméh meleg, sötét és folyadékkal teli környezetéből a külvilág felé történő hirtelen változás nyomasztó és megterhelő lehet az újszülött számára. A szülőszoba erős fényei, hangos zajai és hűvös hőmérséklete sírással reagálhatnak.
2. Tömörítés és kényelmetlenség: Maga a születési folyamat magában foglalja a baba fejének és mellkasának összenyomását, amikor áthaladnak a szülőcsatornán. Ez a nyomás kényelmetlenséget okozhat, és természetes válasz, hogy a baba felkiált.
3. A nyálka eltávolítása: A vajúdás és a szülés során előfordulhat, hogy a csecsemő légútjaiban nyálka vagy magzatvíz marad. A sírás segít ezeknek a folyadékoknak a kiürülésében és a megfelelő légzés kialakításában.
4. Ösztöni reflex: A sírás veleszületett túlélési ösztön, amely segít felhívni a gondozó figyelmét. A baba sírással jelzi, hogy azonnali ellátásra és odafigyelésre van szüksége.
5. A tüdőfunkció megállapítása: A sírás segít kitágítani a baba tüdejét és normális légzési mintákat alakítani. Bátorítja az első mély lélegzeteket, és segít a légzőrendszer kitisztításában.
6. Alkalmazkodás a levegőhöz: A tüdő megtelt folyadékkal az anyaméhben, és az első lélegzetvétellel kezdenek megtelni levegővel. A levegő alapú légzésre való áttérés enyhe kényelmetlenséget vagy csiklandozást okozhat, ami síráshoz vezethet.
7. Érzelmek kifejezése: A sírás a baba érzelmeinek kifejezéseként is felfogható. Miután a szülés során átélt egy kihívást jelentő élményt, a sírás módot ad az elfojtott érzések feloldására és a külvilág felé való áttérésre.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden baba sír közvetlenül a születés után. Vannak, akiknek eltarthat néhány pillanatig, vagy akár percekig is, mire felkiáltanak. Ezenkívül a sírás mértéke és időtartama babánként változhat, és nem feltétlenül utal semmilyen egészségügyi problémára, hacsak nem túlzott, tartós vagy egyéb, aggodalomra okot adó tünetek kísérik.