Így keletkeznek az elhajlási hullámok:
Amikor egy fényhullám becsapódik egy tárgyba, a fény egy része visszaverődik, egy részét továbbítja, és egy részét a tárgy elnyeli. A visszavert, áteresztett vagy elnyelt fény mennyisége az objektum tulajdonságaitól függ, például a törésmutatójától, az elnyelési együtthatójától és a felületi érdességtől.
Ahogy a fényhullám kölcsönhatásba lép a tárggyal, annak hullámfrontja (az állandó fázis felülete) torzul. Ez a torzítás hatására a fénysugarak elhajlanak vagy eltérnek eredeti útjukról. Az elhajlás mértéke a tárgy tulajdonságaitól és a fény hullámhosszától függ.
A tárgy által keltett elhajlási hullámok mintázata úgy figyelhető meg, hogy a tárgy mögé egy képernyőt helyezünk, és egy koherens fényforrással, például lézerrel megvilágítjuk. Az eredményül kapott minta a képernyőn megmutatja az eltérített hullámfrontokat, amelyek információt szolgáltathatnak az objektum alakjáról, méretéről és szerkezetéről.
Az eltérítési hullámokat általában különféle optikai alkalmazásokban használják, beleértve:
Képalkotás és mikroszkópia:Az eltérülési hullámokat a képalkotó rendszerekben használják a tárgyak részletes képeinek rögzítésére az eltérített fényhullámok érzékelésével. A mikroszkópiában az eltérítési hullámokat a mikroszkopikus struktúrák nagy felbontású képeinek készítésére használják.
Metrológia:Az eltérítési hullámokat a metrológiában a távolságok, elmozdulások és felületi profilok pontos mérésére használják.
Holografikus technikák:Az eltérítő hullámok döntő szerepet játszanak a holográfiában, ahol háromdimenziós képek létrehozására használják őket az eltérített hullámfrontok rögzítésével és rekonstruálásával.
Optikai csapdázás és manipuláció:Az eltérítési hullámok mikroszkopikus részecskék, sejtek és egyéb tárgyak befogására és manipulálására használhatók a fény eltérítésének szabályozásával.
Az eltérítési hullámok megértése értékes betekintést nyújt a fény és az anyag kölcsönhatásába, és lehetővé teszi különféle optikai technológiák és alkalmazások fejlesztését.