Hogyan diagnosztizálható az asites?

Az ascites a folyadék rendellenes felhalmozódására utal a peritoneális üregben, amely a hasüregben van. A következőképpen diagnosztizálják az asciteszt:

1. Fizikai vizsgálat:

- Az orvos fizikális vizsgálatot végezhet a hasán, hogy ellenőrizze a folyadék felhalmozódásának jeleit. Ha megnyomják a hasat, kidudorodást vagy teltségérzetet észlelhetnek.

- Ütőpróbát is végezhetnek, ahol a hasra koppintva felmérik, van-e folyadék. Ha ascites van, előfordulhat, hogy tompa hang hallható, amikor megérinti a folyadékkal teli területet.

2. Képalkotó tanulmányok:

- Ultrahang:Az ultrahang hanghullámokat használ, hogy valós idejű képeket készítsen a hasáról. Kimutatja a szabad folyadék jelenlétét a peritoneális üregben, és megméri annak mélységét.

- Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat:A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével keresztmetszeti képeket készít a hasról. Segíthet az ascites és a hasi szervek bármilyen kapcsolódó rendellenességének megjelenítésében.

3. Paracentézis:

- Bizonyos esetekben az orvos javasolhatja a paracentézis nevű eljárást. Ez azt jelenti, hogy vékony tűt szúrnak a hasba, hogy mintát vegyenek a peritoneális folyadékból. A folyadék ezután elemezhető jellemzőinek, például színének, tisztaságának és fehérjeszintjének meghatározásához, amelyek segíthetnek az ascites kiváltó okának diagnosztizálásában.

4. Laboratóriumi vizsgálatok:

- Vérvizsgálatok:Különféle vérvizsgálatok végezhetők az asciteshez kapcsolódó állapotok, például májbetegség, vesebetegség vagy fertőzések ellenőrzésére.

- Folyadékelemzés:A paracentézissel nyert peritoneális folyadék elemezhető fehérje- és albuminszintjének, sejtszámának, valamint fertőzés vagy gyulladás jelenlétének meghatározására.

A fizikális vizsgálat, a képalkotó vizsgálatok, a paracentézis és a laboratóriumi vizsgálatok kombinálásával az orvosok pontosan diagnosztizálhatják az asciteszt és azonosíthatják annak kiváltó okát. Ez az információ az állapot megfelelő kezeléséhez és kezeléséhez vezet.