1. Genetikai tesztelés :
- A HD egy öröklött genetikai rendellenesség, amelyet a huntingtin (HTT) gén mutációja okoz. A genetikai tesztelés a legmeghatározóbb módja a HD génmutáció jelenlétének megerősítésére. Ez magában foglalja egy személy DNS-ének elemzését a HD-vel kapcsolatos specifikus genetikai markerek azonosítása érdekében.
2. Családtörténet :
- A HD-nek erős genetikai összetevője van. Azoknál az egyéneknél, akiknek családi anamnézisében HD volt, fokozott a kockázata a betegség öröklődésének. A részletes családi orvosi feljegyzések és a genealógiai kutatás segíthet azonosítani a lehetséges genetikai kapcsolatokat.
3. Tünetek :
- A HD-t egy sor tünet jellemzi, amelyek jellemzően felnőttkorban jelentkeznek, általában 30 és 50 éves kor között. Ezek a tünetek a következők lehetnek:
- Önkéntelen mozgások, például chorea (rángatózó, ellenőrizetlen izommozgások)
- Kognitív és viselkedésbeli változások, beleértve a memóriavesztést, az ítélőképesség romlását és az ingerlékenységet
- Érzelmi zavarok, például depresszió és szorongás
- Beszéd nehézségei
- Egyensúlyi problémák és járászavarok
- Nyelési nehézség
- Fogyás és fáradtság
4. Neurológiai vizsgálat :
- A neurológus alapos neurológiai vizsgálatot végezhet, hogy felmérje egy személy idegrendszeri funkcióinak különböző aspektusait, beleértve a koordinációt, az egyensúlyt, az izomtónust és a reflexeket.
5. Képalkotási tanulmányok :
- Az agy képalkotó technikái, mint például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy a számítógépes tomográfia (CT) használhatók az agy szerkezeti rendellenességeinek vagy a HD-vel kapcsolatos neurodegeneráció jeleinek vizsgálatára.
6. Pszichiátriai értékelés :
- A HD-vel összefüggő pszichiátriai és érzelmi tünetek miatt pszichiátriai értékelés végezhető a mentális egészség felmérése, az esetleges pszichiátriai rendellenességek azonosítása és a megfelelő kezelés biztosítása érdekében.
Fontos megjegyezni, hogy a HD diagnózisát csak genetikai vizsgálattal lehet megerősíteni. Ha a családjában előfordult HD betegség, vagy tapasztalt tüneteket, tanácsos egészségügyi szakemberrel, például neurológussal vagy genetikussal konzultálni, aki további útmutatást tud adni, és megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat végezhet.