A reziduális bénulás okai magukkal a neuromuszkuláris blokkoló szerekkel, a pácienssel és a műtéttel kapcsolatos tényezőknek tulajdoníthatók.
A pácienssel kapcsolatos tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a maradék bénuláshoz, a következők:
* Kritikus betegség: A súlyos betegségben vagy szepszisben szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel tapasztalnak maradék bénulást.
* Felnőtt kor: Az idősebb betegek izomtömege csökkenhet, ami érzékenyebbé teszi őket a maradék bénulásra.
* Elhízás: Az elhízott betegek fokozott érzékenységet mutathatnak a neuromuszkuláris blokkoló szerekkel szemben.
* Elektrolit egyensúlyhiány: A hipokalémia, a hypermagnesemia és a hypocalcaemia mind növelheti a reziduális bénulás kockázatát.
* Máj- vagy vesekárosodás: Máj- vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nehézségekbe ütközhet a neuromuszkuláris blokkoló szerek metabolizmusa és kiválasztódása, ami növeli a reziduális bénulás kockázatát.
Magával a műtéttel kapcsolatos tényezők, amelyek növelhetik a reziduális bénulás kockázatát, a következők:
* A műtét típusa: Azok a műtétek, amelyek jelentős visszahúzással vagy az izmok manipulálásával járnak, nagyobb valószínűséggel okoznak maradék bénulást.
* A műtét időtartama: A hosszabb műtétek növelik a reziduális bénulás kockázatát.
* Több neuromuszkuláris blokkoló szer használata: Különböző neuromuszkuláris blokkoló szerek műtét során történő alkalmazása növelheti a reziduális bénulás kockázatát.
* A neuromuszkuláris blokkoló szerek túlzott használata: A neuromuszkuláris blokkoló szerek ajánlottnál nagyobb adagjának alkalmazása növeli a reziduális bénulás kockázatát.
* A neuromuszkuláris blokád gyors visszafordítása: A neuromuszkuláris blokád túl gyors visszafordítása reziduális bénuláshoz vezethet.
A reziduális neuromuszkuláris blokád alábbi kockázati tényezőit azonosították:
* Hosszan ható neuromuszkuláris blokkoló szerek alkalmazása
* A műtét elhúzódó időtartama
* Alacsony testhőmérséklet
* Hipokalémia
* Hipermagnézia
* Neuromuszkuláris rendellenességek
* Kritikus betegség
* Elhízás
* Májbetegség
* Vesebetegség
* Drogkölcsönhatások
A reziduális bénulás klinikai jelentőségű, mert a következőkhöz vezethet:
* Légzőszervi szövődmények: A légzőizmok maradék bénulása atelectasishoz, tüdőgyulladáshoz és légzési elégtelenséghez vezethet.
* Hosszú mechanikus szellőztetés: A maradék bénulás meghosszabbíthatja a gépi lélegeztetés szükségességét, növelve a szövődmények, például a lélegeztetőgépes tüdőgyulladás kockázatát.
* Fokozott esésveszély: Az alsó végtagok maradék bénulása növelheti az esések kockázatát, különösen idős betegeknél.
* Nehéz leszoktatni a gépi lélegeztetésről: A légzőizmok maradék bénulása megnehezítheti a betegek leszoktatását a gépi lélegeztetésről.
* Megnövekedett morbiditási és mortalitási kockázat: A reziduális bénulás növelheti a sebészeti betegek morbiditási és mortalitási kockázatát.
A maradék paralízis kezelése a következőket tartalmazza:
* Megelőzés: A reziduális bénulás kockázati tényezőinek minimalizálása, beleértve a rövid hatású neuromuszkuláris blokkoló szerek használatát, a túlzott dózisok elkerülését és a neuromuszkuláris blokád megfelelő visszafordításának biztosítását.
* Kezelés: Ha maradványbénulás áll fenn, azt neostigminnel vagy más acetilkolinészteráz-gátlókkal kell kezelni.
A reziduális bénulás a neuromuszkuláris blokád potenciálisan súlyos szövődménye. Fontos tisztában lenni a reziduális bénulás kockázati tényezőivel, és lépéseket tenni előfordulásának minimalizálása érdekében. A reziduális bénulás hatékonyan kezelhető neostigminnel vagy más acetilkolinészteráz-gátlókkal.