Milyen bakteriális fertőzés esetén kell szerológiai vizsgálattal igazolni, mert nehéz a szervezetet (kórokozót) tenyészteni?

A szifilisz az a bakteriális fertőzés, amelyet szerológiai vizsgálattal kell megerősíteni, mert nehéz a szervezet tenyésztése (kórokozója).

A szerológiai vizsgálatok kritikusak a szifilisz diagnosztizálásában, mivel a kórokozót, a Treponema pallidumot nehéz laboratóriumi körülmények között tenyészteni. Ezek a tesztek kimutatják az immunrendszer által a fertőzésre válaszul termelt antitesteket. A szifilisz leggyakrabban használt szerológiai tesztjei a következők:

1. Nem treponemális vizsgálatok :Ezek a tesztek, mint például a Venereal Disease Research Laboratory (VDRL) teszt vagy a Rapid Plasma Reagin (RPR) teszt, olyan nem specifikus antitesteket mutatnak ki, amelyek különféle fertőzésekre, köztük a szifiliszre válaszul képződnek. Szűrővizsgálatként használják őket, és előzetes bizonyítékot szolgáltathatnak a szifilisz fertőzésre.

2. Treponemális vizsgálatok :Ezek a tesztek, mint például a Treponema pallidum részecskeagglutinációs (TPPA) teszt vagy a fluoreszcens treponemális antitest-abszorpciós (FTA-ABS) teszt, kifejezetten a Treponema pallidum hatására termelődő antitesteket mutatják ki. Specifikusabbak, és a szifilisz diagnózisának megerősítésére vagy más, nem treponemális fertőzésektől való megkülönböztetésére használják.

A szifilisz szerológiai vizsgálatát általában lépcsőzetes megközelítésben végzik. A nem treponemális teszteket kezdeti szűrővizsgálatként használják, és ha reaktívak, további vizsgálatokat végeznek treponemális tesztekkel a diagnózis megerősítésére. Mind a nem treponemális, mind a treponemális szerológiai tesztek alkalmazásával az egészségügyi szakemberek pontosan diagnosztizálhatják és kezelhetik a szifiliszfertőzéseket.