1. Az állati takarmány ellenőrzése: A kergemarhakór terjedésének egyik elsődleges módja a szennyezett takarmány fogyasztása. Ennek megakadályozására számos ország szigorú szabályozást vezetett be az állati takarmányok előállítására és forgalmazására vonatkozóan, különös tekintettel az állati eredetű fehérjék felhasználására. Ez magában foglalja bizonyos nagy kockázatot jelentő anyagok, például agy- és gerincvelőszövetek állati takarmányban való felhasználásának betiltását.
2. Importálási és exportálási korlátozások: Az országok gyakran alkalmaznak import- és kiviteli korlátozásokat az élő állatokra és állati termékekre vonatkozóan, hogy minimalizálják a kergemarhakór behurcolásának vagy terjedésének kockázatát. Ezek a korlátozások magukban foglalhatják egészségügyi bizonyítványok megkövetelését, karanténidőszakokat, vagy akár bizonyos állatok vagy termékek olyan országokból történő behozatalának vagy kivitelének teljes tilalmát, ahol a betegség ismert.
3. Az állatok azonosítása és nyomon követhetősége: A megfelelő állatazonosítási és nyomonkövetési rendszerek kulcsfontosságúak a kergemarhakór terjedésének visszaszorításában és kezelésében. Ezek a rendszerek lehetővé teszik a hatóságok számára az állatok mozgásának nyomon követését és eredetük azonosítását, ami segít a lehetséges fertőzési források felkutatásában és a járványkitörések megfékezésében.
4. Megfigyelés és korai felismerés: Az állatpopulációk rendszeres felügyelete és monitorozása a kergemarhakór jelei tekintetében elengedhetetlen a korai felismeréshez és a gyors reagáláshoz. Ez magában foglalja a vizsgálatok elvégzését, az állatok tesztelését és a gyanús esetek kivizsgálását az érintett állatok azonnali azonosítása és elkülönítése érdekében.
5. Leselejtezés és ártalmatlanítás: Azokban az esetekben, amikor megerősítik a kergemarhakór, az érintett állatokat általában leselejtezik, és tetemeiket biztonságos és ellenőrzött módon ártalmatlanítják, hogy megakadályozzák a betegség további terjedését. Ez magában foglalhatja az égetést vagy a kijelölt helyeken való eltemetést.
6. Oktatás és képzés: A megelőzési erőfeszítések szempontjából fontos a gazdálkodók, az állatorvosok és a nagyközönség figyelmének felkeltése és oktatása a kergemarhakórról. Ez magában foglalja a betegséggel, annak átvitelével kapcsolatos információk terjesztését, valamint a fertőzés kockázatának csökkentése érdekében szükséges óvintézkedéseket.
7. Kutatás: A kergemarhakór folyamatos kutatása elengedhetetlen a betegség mechanizmusainak jobb megértéséhez, diagnosztikai tesztek kidolgozásához, valamint a lehetséges kezelési vagy megelőzési stratégiák feltárásához.
Ezen intézkedések végrehajtásával az országok jelentősen csökkenthetik a kergemarhakór kockázatát, és megóvhatják mind az állatok, mind az emberek egészségét.