1. Képtelenség megfelelő ellátást nyújtani: Ha az orvos nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel, képzettséggel vagy eszközökkel ahhoz, hogy egy adott állapot esetén megfelelő orvosi ellátást nyújtson, elutasíthatja a kezelést, hogy elkerülje a beteg egészségének kockáztatását.
2. A beteg kezelésének megtagadása: Azokban az esetekben, amikor a beteg megtagadja az ajánlott kezelések vagy orvosi tanácsok követését, az orvos leállíthatja az ellátást, ha úgy véli, hogy az egészségügyi szempontból hiábavaló vagy káros lenne a betegre.
3. Biztonsági megfontolások: Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy egy beteg kezelése komoly kockázatot jelentene az ő vagy mások biztonságára nézve, minden érintett fél védelme érdekében megtagadhatja az ellátást. Ez magában foglalhatja az agresszív vagy erőszakos betegeket, vagy a fertőző betegségekkel kapcsolatos aggodalmakat.
4. Összeférhetetlen kezelési filozófiák: Egyes orvosoknak etikai vagy vallási kifogásai lehetnek bizonyos kezelések vagy eljárások biztosításával szemben. Ilyen esetekben megtagadhatják a kezelést, ha az ellenkezik szakmai elveikkel vagy meggyőződésükkel.
5. Erőforrások hiánya: Azokban az esetekben, amikor korlátozottak az erőforrások, például természeti katasztrófa vagy tömeges baleset esetén, az orvosok előnyben részesíthetik azoknak a kezelését, akiknek a legnagyobb esélyük van a hasznot húzni, és akiknek a legnagyobb esélyük van a túlélésre.
Fontos, hogy az orvosok világos és etikus iránymutatásokkal rendelkezzenek azokra a helyzetekre, amelyekben esetleg meg kell tagadniuk a kezelést. A legtöbb esetben tájékoztatniuk kell a pácienst döntésükről, beutalót vagy ajánlást kell adniuk egy alternatív egészségügyi szolgáltatóhoz, és meg kell győződniük arról, hogy a beteg egészségügyi szükségleteit megfelelően kezelik. Azok a betegek, akik úgy gondolják, hogy jogtalanul utasították el tőlük a kezelést, gyakran kérhetnek jogi tanácsot vagy segítséget az egészségügyi szabályozó hatóságoktól.