Egészség és a Betegség
Genetika: Egyes egyének genetikai hajlammal rendelkezhetnek az alulharapásra, amelyet szüleiktől vagy őseiktől örököltek.
Állkapocs-igazítás: Az állkapocs hibája, más néven helytelen elzáródás, alulharapást eredményezhet. Ez akkor fordulhat elő, ha az alsó állkapocs (mandibula) előre van helyezve a felső állkapocshoz (maxilla) képest.
Túlharapások korai gyermekkorban: Kezdetben a legtöbb gyereknek van egy kis túlharapása. Ahogy nőnek a fogaik és az állkapcsa, a túlharapás fokozatosan normál harapássá csökken. Egyes esetekben a túlharapás továbbra is fennáll, vagy még kifejezettebbé válik, ami végül alulharapássá válhat.
Hosszú hüvelykujjszopás: A 3-4 éves kor feletti tartós hüvelykujjszopás nyomást gyakorolhat a fogakra és az állkapcsokra, ami az alsó állkapocs kitüremkedéséhez és az alsó harapás kialakulásához vezethet.
Nyelvnyomás: Az a szokás, hogy beszéd vagy nyelés közben a nyelvet előre lökjük, állandó nyomást gyakorolhat a fogakra, aminek következtében a felső állkapocs szűkül, az alsó állkapocs pedig előretolódik, ami alulharapást eredményez.
Trauma: Egyes esetekben az arcsérülések vagy traumák befolyásolhatják az állkapcsok növekedését és fejlődését, ami alulharapáshoz vezethet.
Feltétlenül konzultáljon fogorvossal vagy fogszabályzóval, ha alulharapás jeleit vagy egyéb fogászati problémákat észlel. Fel tudják mérni a mögöttes tényezőket, és megfelelő kezelést javasolnak az állapot javítására. A korai beavatkozás elősegítheti az állkapocs fejlődését és megelőzheti a további szövődményeket.