A testhőmérséklet és a pulzusszám közötti kapcsolatot több mechanizmus közvetíti:
1. Közvetlen hatás az SA-csomópontra:
- A megnövekedett testhőmérséklet közvetlenül érinti az SA-csomósejteket, ami gyorsabb depolarizációt okoz. Ennek eredményeként megnövekszik az elektromos impulzusok generálása, ami gyorsabb pulzushoz vezet.
2. Autonóm idegrendszer aktiválása:
- A megemelkedett testhőmérséklet serkenti a szimpatikus idegrendszert, ami fokozza a katekolaminok (például adrenalin és noradrenalin) felszabadulását a véráramba. Ezek a hormonok az SA-csomópontra és más szívszövetekre hatnak, fokozva az impulzusképzést és -vezetést, ezáltal növelve a pulzusszámot.
3. A vér viszkozitásának változásai:
- A magasabb testhőmérséklet a vér viszkozitásának csökkenéséhez vezet. Ez a vérvastagság csökkenése javítja a véráramlást és a szív oxigénellátását. Az SA-csomósejtek jobb oxigénellátása fokozza elektromos aktivitásukat, hozzájárulva a pulzusszám gyorsulásához.
4. Anyagcsere sebessége:
- A megnövekedett testhőmérséklet felgyorsítja a szervezet anyagcseréjét. Ez a megnövekedett energiaigény több oxigént és tápanyagot igényel a szövetekbe való eljutáshoz. A pulzusszám növekszik, hogy megfeleljen a fokozott anyagcsere-szükségleteknek és biztosítsa a megfelelő keringést.
A megnövekedett testhőmérsékletre adott szívfrekvencia-gyorsítás több célt szolgál:
- Fokozza a véráramlást, hogy több oxigént és tápanyagot szállítson a szövetekbe, amelyeknek a magasabb hőmérséklet miatt fokozott anyagcsere-igényük van.
- Elősegíti a hőleadást azáltal, hogy fokozza a bőr véráramlását, ahol a szervezet képes leadni a felesleges hőt.
- Segít fenntartani a vérnyomást és megelőzi a hipotenziót, amely a magas hőmérséklettel járó túlzott értágulat esetén léphet fel.
A hosszan tartó vagy szélsőséges hőmérséklet-emelkedés következtében fellépő túlzottan megnövekedett pulzusszám azonban megterhelheti a szívet, és szövődményekhez vezethet, különösen azoknál az egyéneknél, akiknél szív- és érrendszeri alapbetegségben szenvednek.