1. Hipotalamusz:A hipotalamusz, az agy egy kis régiója, döntő szerepet játszik a pubertás megindításában. Gonadotropin-felszabadító hormont (GnRH) termel impulzusokban.
2. Hipofízis:Az agyalapi mirigy, egy borsó nagyságú mirigy, amely az agy tövében található, reagál a hipotalamuszból származó GnRH-ra. Két gonadotropint választ ki:follikulusstimuláló hormont (FSH) és luteinizáló hormont (LH).
3. Ivarmirigyek:Nőknél az FSH serkenti a tüszők növekedését és fejlődését a petefészekben, ami ösztrogéntermeléshez vezet. Az LH beindítja az ovulációt, az érett petesejt felszabadulását a petefészekből. Férfiaknál az FSH serkenti a spermiumtermelést a herékben, az LH pedig a tesztoszteron termelődését.
4. Visszacsatolási mechanizmusok:Az FSH és LH felszabadulását a hypothalamust, az agyalapi mirigyet és az ivarmirigyeket érintő visszacsatolási mechanizmusok szabályozzák. Az ösztrogén és a tesztoszteron magas szintje negatív visszacsatolást fejt ki a hipotalamuszra és az agyalapi mirigyre, elnyomva a GnRH, FSH és LH felszabadulását. Ez a visszacsatolási hurok segít fenntartani a hormonszint egyensúlyát.
5. Mellékvese:A vesék felett elhelyezkedő mellékvesék is hozzájárulnak a pubertás kialakulásához. Kis mennyiségben termelnek nemi hormonokat, például DHEA-t (dehidroepiandroszteront) és androszténdiont, amelyek ösztrogénné és tesztoszteronná alakíthatók. Ezek a mellékvese hormonok serkenthetik a másodlagos szexuális jellemzők kialakulását.
Fontos megjegyezni, hogy a pubertás erősen egyénre szabott folyamat, amelyet genetikai tényezők, környezeti jelzések és általános egészségi állapot befolyásol. A pubertás kezdeti életkora egyénenként jelentősen eltérhet, és előrehaladását a fent leírt komplex hormonális kölcsönhatások határozzák meg.