1. Az élőhelyek elvesztése és leromlása: A természetes élőhelyek mezőgazdasági területté, városi területté vagy más, ember által módosított tájakká való átalakítása jelentős kipusztulási ok. Élőhelyeik zsugorodásával vagy feldarabolódásával a fajok elveszíthetik a túléléshez szükséges erőforrásokat, például élelmet, menedéket és szaporodási helyeket.
2. Túlvadászat és túlzott kizsákmányolás: A fenntarthatatlan vadászat, halászat vagy betakarítás a populációk kimerüléséhez és végül a kipusztuláshoz vezethet. Ez különösen igaz az alacsony szaporodási arányú vagy különleges élőhelyigényű fajokra.
3. Betelepített fajok: Az invazív fajok, amelyek nem őshonos fajok, amelyek felülmúlhatják az őshonos fajokat az erőforrásokért, hozzájárulhatnak a kiirtáshoz. Az invazív fajok betegségeket terjeszthetnek, versenghetnek táplálékért és élőhelyért, vagy megváltoztathatják az ökoszisztéma dinamikáját oly módon, hogy az negatívan befolyásolja az őshonos fajokat.
4. Szennyezés: A szennyezés, beleértve a kémiai szennyeződéseket, a felesleges tápanyagokat és a műanyaghulladékot, károsíthatja a vadon élő állatokat és élőhelyeiket. A szennyező anyagok felhalmozódhatnak a környezetben, és hatással lehetnek a fajokra a tápláléklánc különböző szintjein, beleértve a szaporodási problémákat, az immunrendszer működési zavarait és az élőhelyek leromlását.
5. Klímaváltozás: Az éghajlati minták változásai, mint például az emelkedő hőmérséklet, a csapadék változásai és a megváltozott időjárási események, hatással lehetnek a fajok élőhelyeire és erőforrásaira. Az éghajlatváltozás az ökológiai kölcsönhatásokat is megzavarhatja, például a ragadozó-zsákmány kapcsolatokat, és sebezhetőbbé teheti a fajokat más stresszorokkal szemben.
6. Természeti katasztrófák: Míg a természeti katasztrófák, például hurrikánok, árvizek, erdőtüzek és aszályok rövid távú hatással lehetnek a fajokra, hosszú távú populációcsökkenéshez is vezethetnek, ha a fajok nem tudnak helyreállni vagy áttelepülni. A természeti katasztrófák más tényezőkkel is kölcsönhatásba léphetnek, például az élőhelyek elvesztésével vagy az éghajlatváltozással, ami növeli a kipusztulás kockázatát.
Fontos megjegyezni, hogy a kiirtás nem egyenlő a kipusztítással. Amikor egy faj kipusztul egy régióból, akkor is létezik elterjedési területének más részein. A kiirtások azonban továbbra is jelentős ökológiai következményekkel járhatnak, mivel megzavarják a helyi ökoszisztémákat, és csökkenthetik egy faj általános genetikai sokféleségét.