Mi történik, ha az intraalveoláris nyomás meghaladja a légköri nyomást?

Ha az intraalveoláris nyomás meghaladja a légköri nyomást, az pozitív légúti nyomásként ismert kóros állapotot jelez . Az alveolusokon belüli nyomás és a környező környezet közötti egyensúlyhiány számos következménnyel jár.

1. Alveoláris túlfújás: A megnövekedett nyomás hatására az alveolusok túlfújódnak, ami tüdőtágulásnak nevezett állapotot eredményez. A túlfeszített alveolusok elveszítik rugalmasságukat, ami maradandó károsodáshoz és gázcsere nehézségekhez vezet.

2. Légcsapdás: A pozitív légúti nyomás akadályozza a levegő normális kilégzését a tüdőből. Ez légcsapdát okoz, ahol a régi levegő az alveolusokban marad, csökkentve a belélegzés során bejutó friss levegő mennyiségét.

3. A légzés fokozott munkája: A megnövekedett nyomás leküzdése nagyobb erőfeszítést igényel a légzőizmoktól, ami a légzés fokozott munkájához vezet. Ez megterhelheti a légzőrendszert, és légzési nehézséget okozhat.

4. Barotrauma: Az extrém pozitív légúti nyomás barotraumát okozhat – a tüdőszövet károsodását a túlnyomás miatt. Ez olyan állapotokat eredményezhet, mint a pneumothorax (összeomlott tüdő) vagy a pneumomediastinum (levegő a mediastinumban).

5. Atelektázia: Bizonyos esetekben a pozitív légúti nyomás atelektáziához vezethet - a tüdő alveolusainak összeomlásához vagy zárásához. Ez akkor fordul elő, amikor az alveolusokban a nyomás a légköri nyomás alá esik, ami összeesik.

A pozitív légúti nyomás különböző tényezők miatt alakulhat ki, beleértve a gépi lélegeztetést, az obstruktív tüdőbetegségeket (pl. asztma, COPD) vagy bizonyos orvosi beavatkozásokat. Ezért az intraalveoláris nyomás megértése és kezelése elengedhetetlen a légúti gyógyászatban a szövődmények megelőzése és a megfelelő gázcsere biztosítása érdekében.