Az az állítás, hogy a fagyás a maghőmérséklet fenntartására tett kísérlet következménye, téves. A fagyás olyan egészségügyi állapot, amely akkor következik be, amikor a testszövetek lefagynak, jellemzően a rendkívül hideg hőmérsékletnek való kitettség eredményeként. Leggyakrabban az ujjakat, lábujjakat, füleket, orrot és arcokat érinti, amelyek a legtávolabb vannak a test magjától, és amelyekben kevesebb a véráramlás.
Míg a test maghőmérsékletét a szélsőséges hőmérséklet befolyásolhatja, a fagyhalál nem védekező válasz a maghőmérséklet fenntartására. Ehelyett a fagyás akkor következik be, amikor a végtagok véráramlása csökken, ami miatt a szövetek sebezhetővé válnak a fagyással szemben.
