1. Tejsav felhalmozódása :Szívinfarktus során a szívizom (szívizom) vérellátása erősen csökken vagy blokkolódik, ami oxigén- és energiaforráshiányhoz vezet. Ennek eredményeként a szívizomsejtek anaerob anyagcserére kapcsolnak át, ami melléktermékként tejsavat termel. A tejsavnak ez a felhalmozódása a véráramban acidémiát okozhat, ami a vér pH-jának csökkenéséhez (savasabb) vezethet.
2. Légzési distressz :A szívroham légzési nehézséget is okozhat, mivel a szív azon képessége, hogy oxigéndús vért pumpáljon a tüdőbe, és elősegítse a gázcserét, megsérül. Ez hipoxémiához vezethet, ahol a véráram oxigénszintje csökken. Ha a szervezet oxigénellátása elégtelen, a légzés sebességének és mélységének növelésével kompenzálhatja, hogy több oxigént hozzon be. Ha azonban ez a légzéskompenzáció nem megfelelő, szén-dioxid (CO2) felhalmozódhat, ami légúti acidózist és a vér pH-jának további csökkenését eredményezheti.
3. Kardiogén sokk :Súlyos esetekben a szívroham kardiogén sokkká fejlődhet, amely életveszélyes állapot, amikor a szív nem képes elegendő vért pumpálni ahhoz, hogy kielégítse a szervezet szükségleteit. Ez többszervi elégtelenséghez vezethet, beleértve a veseműködési zavarokat is. A károsodott veseműködés veszélyezteti a szervezet képességét a sav-bázis egyensúly fenntartására és a pH szabályozására, ami potenciálisan metabolikus acidózist okozhat.
Ezért a szívroham után a vér pH-ja az egyén egészségi állapotától és a szív- és érrendszeri esemény súlyosságától függően változhat. Fontos, hogy az egészségügyi szakemberek szorosan figyelemmel kísérjék a vér pH-értékét, és megfelelő intézkedéseket tegyenek az esetleges rendellenességek kijavítására, hogy biztosítsák az optimális szervműködést és támogassák a szívrohamból való felépülést.