1. Azonosítsa a P-hullámokat:A P-hullámok a pitvarok összehúzódásával kapcsolatos elektromos aktivitást képviselik. Keresse meg minden P hullám kezdetét, amely megfelel az elektromos impulzus kezdetének.
2. Azonosítsa a QRS-komplexeket:A QRS-komplex a kamrák összehúzódásával kapcsolatos elektromos aktivitást képviseli. Keresse meg a QRS komplex kezdetét, amely megfelel a kamrai depolarizáció kezdetének.
3. Mérje meg az időintervallumot:Mérje meg az időintervallumot az egyik P hullám kezdete és a következő P hullám kezdete között. Ezt az intervallumot P-P intervallumnak nevezik.
4. Számítsa ki a pulzusszámot:A pulzusszám kiszámítása a következő képlettel történik:
$$\text{Pulzusszám (bpm)} =\frac{60000}{\text{P-P intervallum (ezredmásodperc)}}$$
Például, ha a P-P intervallum 600 ezredmásodperc, a pulzusszám a következő lesz:
$$\text{pulzusszám (bpm)} =\frac{60000}{600 \text{ ms}} =100 \text{ bpm}$$
5. Ismételje meg a folyamatot:Folytassa a P-P intervallumok mérését és a pulzusszám kiszámítását több P-P intervallumhoz, hogy átfogó képet kapjon a pulzusmintázatról.
6. Értelmezze a pulzusszámot:A normál nyugalmi pulzusszám felnőtteknél jellemzően 60-100 ütés/perc (bpm) között mozog. A 60 ütés/perc alatti pulzusszám bradycardiának, míg a 100 ütés/perc feletti pulzusszám tachycardiának számít.
Fontos megjegyezni, hogy az EKG-felvételt képzett egészségügyi szakembernek kell értelmeznie a pulzusszám és egyéb szívparaméterek pontos értékelése érdekében.