Más szavakkal, sztérikus retardáció akkor lép fel, ha a reakció megköveteli, hogy a reaktáns molekulák közel kerüljenek egymáshoz, vagy egy meghatározott geometriai elrendeződésen menjenek keresztül, de a terjedelmes csoportok megakadályozzák vagy akadályozzák ennek hatékony megvalósulását. A nagy atomok, funkciós csoportok vagy molekuláris fragmentumok jelenléte, amelyek jelentős helyet foglalnak el, sztérikus akadályokat okozhatnak, és megzavarhatják a reakcióutat.
A sztérikus retardáció gyakran megfigyelhető különféle kémiai reakciókban, beleértve a szubsztitúciós, addíciós és eliminációs reakciókat. Döntő szerepet játszik a kémiai reakciók reaktivitásának és szelektivitásának meghatározásában. A sztérikus hatások megértésével a kémikusok megtervezhetik és optimalizálhatják a reakciókörülményeket, a katalizátorokat és a molekulaszerkezeteket, hogy leküzdjék a sztérikus akadályokat és elérjék a kívánt reakciót.