1. Vektor kijelölésre :
- Egy vektort választanak ki, amely hordozóként vagy szállítórendszerként működik, hogy a terápiás gént a célsejtekbe szállítsa. A vektorok lehetnek vírusok (például adeno-asszociált vírusok), plazmidok, liposzómák vagy nanorészecskék.
2. Génszállítást :
- A terápiás gént hordozó vektort bejuttatjuk a páciens célsejtjébe. A betegségtől és a célsejt típusától függően a bejuttatás történhet injekcióval, inhalációval, ex vivo kezeléssel vagy más módszerekkel.
3. Transzdukció vagy integrációt :
- A célsejtekbe jutva a vektor vagy transzdukálja vagy integrálja a terápiás gént a gazdasejt DNS-ébe. A transzdukció a terápiás gén átmeneti expresszióját eredményezi, míg az integráció hosszú távú vagy állandó génexpressziót eredményez.
4. Fehérjetermeléset :
- A célsejtbe juttatott terápiás gén a kívánt fehérjeterméket termeli, amely korábban hiányos vagy hibásan működött. Ez a helyreállított vagy újonnan bevezetett fehérje kijavíthat egy genetikai hibát, modulálhatja az immunválaszt vagy gátolja a betegséget okozó utakat.
5. Terápiás Hatásot :
- A funkcionális fehérjetermelés eredményeként a sejtek normálisan kezdenek működni, vagy módosult viselkedést mutatnak. Ez enyhítheti a betegség tüneteit, lelassíthatja a betegség progresszióját, vagy potenciálisan gyógyuláshoz vezethet a mögöttes genetikai ok kezelésével.
A génterápia nagy lehetőségeket rejt magában a korlátozott hagyományos kezelési lehetőségekkel rendelkező betegségek, különösen a genetikai rendellenességek, a súlyos immunhiányos betegségek, az öröklött retinabetegségek, bizonyos rákos megbetegedések és egyes neurodegeneratív állapotok kezelésében. A génterápiás megközelítések azonban még mindig kiterjedt kutatások és klinikai vizsgálatok alatt állnak, hogy biztosítsák biztonságosságukat, hatékonyságukat és hosszú távú hatásukat a széles körű klinikai alkalmazás előtt.