1. Lizoszómák: A lizoszómák membránhoz kötött organellumok, amelyek az eukarióta sejtekben találhatók. Különféle emésztőenzimeket tartalmaznak, amelyek képesek az összetett molekulákat, például fehérjéket, szénhidrátokat és lipideket egyszerűbb komponensekre bontani. A lizoszómák egyesülnek endocitikus vezikulumokkal vagy sérült organellumokkal, és emésztési vakuolákat képeznek, ahol ezek az anyagok lebomlanak. Az emésztés termékeit ezután újrahasznosítják vagy kiszabadítják a sejtből.
2. Endoszómák: Az endoszómák zsákszerű kompartmentek, amelyek részt vesznek az endocitikus útvonalban, ami azt jelenti, hogy a sejtek kívülről veszik fel az anyagokat. Különböző endocitikus folyamatokon keresztül anyagokat kapnak a sejtfelszínről, és válogatóállomásként működnek. A korai endoszómák egyesülnek a sejtmembránból származó hólyagokkal, míg a késői endoszómák a lizoszómákkal egyesülve emésztési vakuolákat képeznek.
3. Exocytosis hólyagok: Az exocitózis az a folyamat, amelynek során a sejtek anyagokat bocsátanak ki belsejéből az extracelluláris környezetbe. Ez magában foglalja a szállító vezikulák képződését, amelyek a salakanyagokat vagy más anyagokat a sejtmembránba szállítják. Ezek a vezikulák összeolvadnak a plazmamembránnal, és tartalmuk a sejten kívülre kerül.
Ez a három sejtkomponens együttesen kritikus szerepet játszik az esszenciális anyagok felvételében, hasznos molekulákká való lebontásában, valamint a salakanyagok és az elhasználódott sejtkomponensek sejtből történő eltávolításában.