Légzés közben a levegő áthalad az orrüregben vagy a szájüregben, és lefelé halad a garaton. Ezzel egyidejűleg a nyelés során a táplálék bejut a szájüregbe, és a nyelv visszafelé löki a garat felé.
A garat találkozásánál van egy kis szövetlebeny, az úgynevezett epiglottis. Nyelés közben az epiglottis elmozdul, hogy lefedje a gégenyílást, megakadályozva az élelmiszer bejutását a légutakba. Ez biztosítja, hogy a táplálék a nyelőcsőbe kerüljön, és ne akadályozza a légutakat. Reflexszerűen a légzés egy pillanatra leáll nyelés közben, hogy megkönnyítse a táplálék biztonságos bejutását az emésztőrendszerbe.
Miután a nyelés befejeződött, az epiglottis visszatér nyugalmi helyzetébe, lehetővé téve a levegő szabad áramlását a gégébe és a tüdőbe.
A légzőrendszer és az emésztőrendszer közötti megfelelő koordináció kulcsfontosságú az aspiráció megelőzésében, amely az élelmiszer, folyadék vagy nyál véletlen bejutása a légutakba. Ez a koordináció a garatban és a környező struktúrákban lévő izmok, idegek és szenzoros receptorok összetett kölcsönhatásán keresztül valósul meg.